Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TRIDENTI RÍTUS, 3. óra

2008.10.03

AZ ORDINÁRIUM, AZ APOLÓGIÁK

Az ordinárium

1) A legősibb tétel a Sanctus: Is 6-ból az angyalok éneke és a jeruzsálemi bevonulás fölkiáltása. Egyrészt az angyali karokhoz való társulás, másrészt a Főpap-Krisztus bevonulása a jeruzsálemi szentélybe (a nép = Jeruzsálem gyermeknépe). A Benedictus különválasztása a csöndes kánonhoz kötődik, amelyet a konszekráció választ kétfelé.
2) A Kyrie már az V. században megvan, de litániákkal (=görög ekténiák) kiegészítve. Ilyenekhez http://data.hu/get/933558/Litaniak.pdf.html Nagy Szt. Gergely idejében csak az akklamációk maradnak, de megjelenik a Christe formula is. A számuk még nincs rögzítve, amennyi szükséges. Római „oratio fidelium” innen dokumentált, nem a felajánlási liturgiából. (A felajánlás előtti Oremus szerepe vitatott.)
3) A Gloria IV. századi, jellegzetes, szír típusú himnusz, közeli rokona a Te Deum és az Apokalipszis himnuszai. Keleten a laudesben (utrenye) szerepel. Az V. században már nyugaton is használják, vértanúk ünnepein, vasárnap. Rómában sokáig csak püspöki miséken, a karoling kortól papoknak is.
4) A Credo Rómában csak 1014-től, máshol már az V. századtól. Vsz. Antiókia-Konstantinápoly-Mozarab-Gall vonalon terjedt.
5) Az Agnus Dei-t I. Sergius pápához köti a hagyomány (VII. század vége, fontos kronológiai információ).

Az ordinárium közös, eredetileg egyszerű dallamú, a teljes gyülekezet és az asszisztencia egyszerre mondja. Afféle találkozási pont. Később ez, főleg a zenei kidolgozás miatt, elhomályosul, de az ordinárium alatt a papság soha nem csinál mást (kivétel a burza kitétele sollemnis Credo alatt).

Az apológiák

Már az Ordines Romani is többször jelzi, hogy a papnak egyéni áhítata érdekében tanácsos imádságokat mondani a legszentebb cselekmények előtt, esetleg azok után. Ezek a magánimák a VIII–IX. századtól kezdenek gyűjteményekbe rendeződni, majd bekerülnek a szakramentáriumokba, misekönyvekbe. Így, legalábbis rítusonként, fokozatosan kánoni érvényűvé válnak. A mise apológiás pontjai ezek:

1) előkészület/bevonulás
2) evangélium előtt
3) felajánlás
4) áldozás előtt és után
5) befejezés, kivonulás

Ezek közül különösen az 1., 3. és 4. válik hosszúvá és rítusonként sokfélévé. A középkorban már minden miseordónak integráns részei a kötött apológiák, csupán a szövegválasztások térnek el. A tridenti egységesülés nyomán egyetlen sorozat válik általánossá, amelyet az évszázados használat tovább szilárdít. Így a modern gondolkodásban már az apológiás szövegek a kánonnal és a propriummal azonos szintre kerülnek. Ez persze téves, ezért a liturgiatörténeti filológia a XX. században rávilágít, hogy ezek kevésbé lényegi és ősi szövegek. Ennek hatására a liturgikus antikvarianizmus (volt egy ólatinista, szerkezeti tisztaságra és szövegi purizmusra törekvő, erős reformirányzat) az egészet ki akarja hajítani. A végeredmény a novus ordóban kompromiszum: bizonyos apológiák nemhogy maradnak, de sokkal fontosabbá, közösségivé válnak, így a Confiteor, a Suscipiat, az embolizmus, a záró áldás, mások teljesen eltűnnek. Valójában csupán az apológiák kötöttségén és változatlanságán lett volna érdemes lazítani, hogy ezzel a papi devóció ne sérüljön, de világos legyen a szilárd és a lazább szövegelemek viszonya. Az apológiák korpuszához tartozik a tridenti misében:

1) a lépcsőima (Iudica-zsoltár, Confiteor, oltárcsók-imák),
2) a Munda cor-imádság és az evangélium előtti áldás (ez elég rövid és szilárd elem),
3) a teljes felajánlási imasorozat (Suscipe sancte Pater) a szekrétát leszámítva,
4) a teljes áldozás előtti és utáni imasorozat (Domine Iesu Christe), de tkp. már az embolizmus és a fractio imája is,
5) Az áldás és az utolsó evangélium.

Az apológiák egy része mint accessus és recessus altaris nem kötelező, ezek a Praeparatio ad missam és a Gratiarum actio post missam részei. Az előbbiben vannak az öltözködési imák is. A középkorban ezek még nem válnak el élesen a lépcsőimától, illetve a mise végén lévő imáktól.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.