Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LITURGIKUS LATIN NYELV HALADÓKNAK, 13-14. óra

2008.11.19
Folytattuk az olvasást, nem fejeztük be a „thesauro abscondito” evangéliumot. Péntekre aki elmaradt vele, fejezze be, és kérem átírni a következőt. Nyelvtani tanulság kettő volt.
1. A participiumok. A „simile est”-ek utáni dativusokhoz végig melléknévi igenév járul. Ennek a fordítása itt lehet jelző, máskor inkább határozói igenév vagy mellékmondat, de legyetek rá tekintettel (az –ans, -antis/ens, -entis, illetve a –tus 3/ -sus 3 végű szavakról van szó).
2. Az ablativus absolutus. A Bibliában leggyakoribb igeneves szerkezet. Fogunk vele még részletesebben foglalkozni, most legyen elég annyi, hogy ha ablativusban álló, participiumos jelzős szerkezetet láttok, amely gyanúsan nem illeszkedik a kontextusba, akkor vegyétek külön, mintha önálló mondat lenne. Úgy dekódolható, hogy a főnév lesz az alany, a participium pedig az állítmány. Ha a participium imperfectum (ns), akkor az állítmány aktív, a mellékmondat pedig „miközben” kötőszót kap. Ha perfectum (us), akkor passzív és „miután”. Pl.
- moram faciente sponso = dum sponsus moram faciebat
- inventa una pretiosa margarita = postquam una pretiosa margarita inventa est
- acceptis lampadibus suis = postquam lampades acceptae sunt
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.