Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VALLÁSTUDOMÁNY, 4. óra

2008.09.29

Joseph Ernest Renan

Életútja

Szül. 1823 Tréguier (Bretagne), megh. 1892 Párizs. Önéletrajza erről az időről: Souvenir d'enfance et de jeunesse. Paraszti család, papi pálya, ösztöndíjjal Párizs (1838), Saint Nicolas du Chardonnet szemináriuma, Saint Sulpice-rend. Szkepszis, lelki fordulat, elhagyja a szemináriumot. Héber tanulmányok még a szemináriumban Le Hir vezetésével, más sémi nyelvek is. Filológiai irányultság, a német hegelianizmus és a kritikai protestantizmus hatása. A kereszténységhez hangulatilag vonzódik, de szemben látja az orthodox és a racionális vonalat, ez utóbbi katolikus összefüggésben akkor lehetetlennek látszik. Kilépése után Collège de France, sémi filológia, E. Burnouf (mint M. Müllernél) befolyása, filozófia, az averroizmus kutatása (ez a doktori disszertációja témája is). Messianisztikus lelkesedés a kor haladó eszméi iránt (L'avenir de la science), nagyszabású monográfia: A sémi nyelvek általános története és összehasonlító rendszere (hamar meghaladják, de nagy formátumú). Fajelmélet: árja és sémi népek és kultúrák eltérő magatartása, eredményei. Olaszországi tanulmányút, Bibliothèque Nationale, Fönícia, a Collège de France tanára, de fölfüggesztik a székfoglaló előadás után, ismét közel-keleti kutatások. 1870-től rehabilitálják, nemzetközi hírnév. Fő tudományos tevékenysége a Corpus Inscriptionum Semiticarum munkájának irányítása.

Szellemi alkata

Eredetileg a tiszta tudomány híve, vagyis szigorú filológus, aki a többi területet is bevonja, tehát kontextusban kutat. Egyre szubjektívebbé válik, a műveiben csak a nagy jegyzetapparátus marad meg, de ez inkább szemfényvesztés. Fő attitűdje a kételkedés mindenben, az irónia és a paradoxon kedvelése, mégis mindent társadalmi, pszichológiai összefüggésben lát, közéleti szerepe van, hisz a haladásban, a liberalizmus és az antiklerikalizmus egyik fő munkása, a századforduló környéki francia egyházüldözés és radikális laicizálódás meghatározó ideológusa (erős egyházi ellenállás vele szemben, protestáns részről szimpátia). Önmeghatározása: dilettantizmus.

Hatása

A szoros értelemben vett tudományra jelentéktelen, de a közéletre, művészetre annál jelentősebb. Fajelmélete nem a mai értelemben veendő, a saját korában nem is sokat foglalkoztak vele (még Goldziher sem), inkább arab, mint zsidóellenes értelemben volt antiszemita, a kereszténységgel szimpatizált, de nem tekintette sémi vallásnak. (Jellemző az Al-Afgani-féle vitában adott válasza: az ellenfél perzsa, tehát maga is az árják felsőbbrendűségét igazolja). Nem tudja föloldani az ellentmondást, amely a kereszténység eredete és sémi gyökerei, ill. a "szabad, fejlett világ" logikus keresztény megalapozottsága között van (szerinte is).

Főműve

1863 Jézus élete 
1866 Apostolok 
1869 Szent Pál 
1873 Antikrisztus 
1877 Az evangéliumok 
1879 A keresztény egyház 
1881 Marcus Aurelius és az antik világ vége 
+ Histoire du peuple d'Israel

 A kereszténység kritikája

Előzmények: német bibliakritika (naturalista, szupranaturalista, mitikus megközelítések). Az utóbbi válik uralkodóvá, eszerint Jézus személye nem rekonstruálható hitelesen, ehelyett Renan pszichológiai látásmódot hoz, motivációk és hatások. Kritika a saját korával szemben, arisztokratizmus, de nem romantikus.

A kereszténység mint a vallástörténet tárgya

1. A kutató a tárgyon belül van, a XIX. században, és részben ma is, Európa formálisan keresztény 
2. A kereszténység fenomenológiai szempontból nem egyetlen vallás. 
3. A kereszténység vallástörténeti megközelítésben tágabb és szűkebb értelemben vehető: Volksvorstellungennel együtt az európai kultúra par excellence vallási világa, egyébként a "hivatalos álláspont". 
Renan nagy gyengéje, hogy ezzel nem vet számot. Katolikus hátterű, de elfogadja, amit a XIX. századi katolicizmus önmagáról állít (dogmatiko-morális, a történeti önismeret hiánya, megdöbbentően premodern, nem rendelkezik az önmaga fölfedezéséhez szükséges eszmei eszközökkel, amelyek pedig a későbbi tudományos diskurzusban megjelennek). Renan számára a vallás habitus, tan (vö. Nietzsche kereszténység-kritikájával), a vallási tapasztalat "archaikus" rétegei nem érintik, nem is hisz bennük. Tkp. Renan a francia realizmus tudományos megfelelője, aki a vallást történelmi, társadalmi, lélektani összefüggésben véli megérteni, szemben a romantikus hátterű svájci vagy német kollégákkal.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.