Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VALLÁSTÖRTÉNET, 12. óra

2008.12.01

MARCEL MAUSS 

Nem elég közismert, befolyása közvetett. Szociológiát, antropológiát, vallástörténetet művelt. Kiadása: Viktor Karády: Sociologie et anthropologie, 1950. A L'anné sociologique szerkesztése, másokkal közös művek. 

Élete 

Szül. Épinal, 1872. május 10. Durkheim unokaöccse. Anyja rabbi családból való, de ő 18 éves kora után nem gyakorolja a zsidó vallást. 
Képzése. Épinali líceum, bordeaux-i egyetem, D. megismrése. Szoros kapcsolat Marcel Cachinnel (baloldali elkötelezettség), lazább kapcsolat a társadalmi rendszerrel, karrierrel. 1894-1895: D. kurzusa a vallás társadalmi viszonyairól. Sylvain Lévy révén komoly indológiai tanulmányok. 
Önálló tudományos munka. Az AS előkészítése, a vallásszociológiai rész szerkesztése. H. Hubert-rel: Az áldozat. W. R. Smith ellenében - az áldozat társadalmi aktus, amelyben az adott közösség tételezi önmagát. A szent és a profán összekapcsolása, a rend átmeneti felfüggesztése és hosszú távú megőrzése. Későbbi gondolata: a társadalmi erőszak ritualizálása. 
Külföldi kutatás. Anglia, Hollandia, Párizs (ösztöndíjak, család révén). 
Oktatás. 1901 École Pratique des hautes Études (civilizáció nélküli népek vallástörténete) - 1926 Sorbonne (etnológia) - 1931 College de France.
Életmű. Nem írt összegző munkát, de a durkheimi módszert érvényesítette a primitív társadalmak fontosnak ítélt jelenségeivel kapcsolatban. "Gesamtwissenschaft": a kultúratudományok minden lehetséges diszciplína felől. Kezdetben főleg zsidó és indiai anyagra támaszkodik (családi örökség, ill. bordeaux-i tanulmányok), de később friss etnológiai kutatásokra is. Nem komparatív módszerű, inkább egy jól megválasztott jelenséget elemez nagy körültekintéssel. Mivel a vallás a kezdetleges kultúrák központi mozzanata,megfelelő módszerrel más történeti aspektusokra is lehet belőle következtetni és fordítva.
Tételei. 1) Nem választható külön a magas és a népi kultúra (ez a kezdetleges társadalmakban kétségtelen, a fejlettebbekben viszont élesen szemben áll pl. Weber látásmódjával). 2) Az egyszerűbb és az összetettebb társadalmak azonos módszerekkel vizsgálhatók, mert hasonló elven működnek (ez az egzakt igényű, módszertani orientáltság következménye, de vitatható).
A mágia általános elmélete. A szokásos módszer: elméleti témafölvetés, elemzés, következtetés. Frazerrel szemben ír. Munkahipotézise: a mágiát a társadalmi kontextus különbözteti meg a vallástól. Összefüggéseiben vizsgálja, jogi és vallási határterületekkel. Következtetés: a mágia technika, amelyben a gyakorlati-hasznossági mozzanat nem válik el a rituálistól. A közösség elvárásaival talélkozik, hatékonynak bizonyul, van társadalmi szerepe. M. hatása nagy a strukturalista és funkcionalista vallásantropológiára, de mechanikusan alkalmazott módszere nem mindig vezet érdemi eredményre.
Pályája vége. 1908 után főleg etnológiával foglalkozik, "Az imádság" című írása nem készül el, csak 1968-ban jelent meg. Hasonló: "Az ajándék". 1940-ben, a német megszállás után megfosztják katedrájától, lakásától, sárga csillag viselésére kötelezik, hosszan betegeskedik. 1950-ben hal meg Párizsban.
Magyarul megjelent. 1971: Az imádság (Francia szociológia), 2000: Szociológia és antropológia.

Az imádság

Bevezetés (témafölvetés). Változatos jelenség, egyszerre szöveg (=tartalom) és gesztus. Átmenet a mechanika és a szellemiesség, a mítosz és a rítus között. Alapjelenség (ez M. egyik kulcsfogalma.). Cselekedni és gondolkodni. A szertartás (amikor megszületik) sohasem céltalan, hat és visszahat. Egy vallás története is jól követhető az imaköltészetében (vö. párhuzamos "Római imaköltészet" órám anyagával!). Kollektív és individuális imádság: két véglet, de ezek között folytonos kapcsolat, egyikből a másikba való átmenet, visszaesés figyelhető meg. Vizsgálandó: 1) primitív állapot, 2) kezdetleges, de megszilárdult állapot, 3) fejlődés és visszaesés.
Az imádság mint társadalmi jelenség. Folyamat: a kollektív, kötött, olykor privilegizált ima felől az egyéni, kötetlen, "demokratikus" ima felé. De: a "kötetlen" is számos szempontból kötött, a tartalom, a hely, a gesztusok szintjén (az ún. belső ima is). Az eddigi kutatás problémája: csak a szubjektív, pszichológiai oldalt vették tekintetbe, de ez olyan, mintha a nyelvészetről a költők nyilatkoznának a nyelvészek helyett. Azaz minden ima társadalmi, kollektív jelenség, szabályai vannak. Jóváhagyott szövegek, gesztusok, normatív nyelv és tartalom. Ugyanez hat a polgári élet hivatalos, állami, politikai, jogi nyelvhasználatára.
Előzetes definíció (munkahipotézis).Tények rendszerezése: egyén - intézmény - jelenség - vallás (tkp. ezek rendszerezési kategóriák). 1) A szertartás. Cselekvés, hatékonyság (szemben pl. az udvariasság gesztusaival), szakrális irányultság hely, személy stb. révén (szemben pl. a technikával), tradicionális, nem direkt hatás. 2) Az imádság. Vallásos energiakifejtés, nem teológia vagy mítosz, tehát nem minden vallásos szöveg, sőt nem minden szertartási szöveg ima. Nem igézés, orális gesztus, de lehet pl. mozdulat vagy állapot is. Kutatandó: a rítus morfológiája.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.