Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VALLÁSTÖRTÉNET, 11. óra

2008.11.24
Émile Durkheim
Az ún. francia szociológia előzményei és jellemzői:
1) a felvilágosult racionalizmus és a haladás kudarca,
2) rendszeres, strukturális, globális szemlélet,
3) értékítéletek, moralizáló hajlam.
D. tudománytörténeti hatása:
1) céltudatosan fölépített életpálya,
2) kiterjedt tanítványi és munkatársi kör,
3) szervezett iskola, ehhez folyóirat.
Élete
Szül. 1858, Épinal, elzászi zsidó család, rabbi apa és további fölmenők. Apja korán meghal, D. a vallását csak tizenéves koráig gyakorolja. Középiskolás korában kapcsolat a misztikus katolicizmussal, de később végig ateista (a vallási jelenséggel ugyanakkor igen empatikus). Párizs, ÉNS, F. de Coulanges tanítványa.
Gimnáziumi tanár (Sens, Saint-Quintin). 1885: németországi tanulmányút (a porosz háború után állami kezdeményezésre, Lipcse, Marburg, Berlin). Wilhelm Wundt megismerése (etika és néplélek). Később kritizálják a német hatás miatt, erre ő az angol előzményeket hangsúlyozza (Frazer, Smith, ebből főleg az egyéni és a kollektív vallásosság közti különbségtétel).
1887-től Bordeaux-ban egyetemi oktató, pedagógia és társadalomtudomány. Először hirdet Franciaországban pedagógiai tárgyakat. 1893: doktori értekezés, „A társadalmi munkamegosztásról”, más művek: „A szociológiai tudomány módszertana”, „Az öngyilkosság”. 1896: a „L’anné sociologique” folyóirat megalapítása. Mintegy 40 tanítvány és munkatárs működik közre, óriási terjedelem és színvonal, a kezdetek után tisztán francia. Saját munkái benne: „A vérfertőzés tilalma és annak eredete”, „A vallási jelenség meghatározása”, „A totemizmus”. Bordeaux-ban 1896-tól szociológiai tanszék.
1902: A Sorbonne pedagógiai tanszékén működik, 1912: Les formes élémentaires de la vie religieuse (vallástörténeti főműve), 1913: önálló szociológiai tanszék, 1916: fia meghal a háborúban, 1917: meghal 59 évesen. Politikailag távolságtartó, kivéve a Dreyfus-perben és a háború kapcsán (németellenes írások).
Főbb gondolatai
A társadalom: nem politikai és aktuális értelemben, hanem mint kollektív és történeti tudatforma (kiterjedéssel bír mind emberek nagyobb csoportját, mind annak történelmét tekintve). Két fázis: 1) korai: minden vallásilag fogalmazódik meg, 2) differenciált: egyes mozzanatok leválnak a vallásról. Eredetileg tehát a vallásban a társadalom kollektív vonásai fejeződnek ki.
Individuum vs. kollektívum: az ember kettős természetű - cselekvése nem hasznossági alapon áll, a benne lévő feszültség a társadalmi tudat és az egyéni tudat közt van. Erre utal a bűnbeesés, ez a morál alapja is. A jelenségre két eddigi válasz: 1) tapasztalati alapon sajátítjuk el az általános fogalmakat, 2) felülről kapjuk őket. D. szintézise: a társadalom alakítja ki őket, nem az egyén, így társadalmi szinten tapasztalati tények, de az egyén készen kapja őket.
Hatások: F. de Coulanges - vallás és társadalom, különös tekintettel az őskultusz (a társadalmi tudat történeti dimenziója), W. R. Smith - totem és áldozat, a társadalmi tudat közösségi dimenziója.
Primitív vallás: evolucionizmus, vagyis szerinte a legegyszerűbb formából ismerhetők meg az összetettek. Nem összehasonlító módszer, hanem analitikus és strukturális: egy jól kiválasztott példa mélyreható és kontextuális elemzése. A mítosz és a rítus egyazon valóság két oldala, a mítosz-rítus kérdés meghaladása. Kerete tisztán elméleti. A vallás mindig igaz mint szociológiai tény, legföljebb nem az önmagáról adott magyarázata szerint.
Alapfogalmak: szent és profán, hiedelmek és rítusok, a mágia eleve nem a vallás része, mert nem társadalmi, totem, kultuszcsoport, ezek viszonyai, táplálkozási tabuk, beavatás.
Tárgyalásmódja: elméleti, a skolasztikus dialektika nyomai, nem kritizál vallási jelenséget, az összetett vallásokat nem tekinti alkalmasnak az elemzésre, mert túl sokféle kontextusuk van. A vallás eredete nem történeti, hanem logikai kérdés.
Ismeretelmélet: a kategóriák kollektív fogalmak. Eleve vannak, v. tapasztalatok? A nyelv szerepe. Az időről és a térről alkotott képzetek társadalmi meghatározottsága. A hatékonyság (energia) mint kategória. A gondolkodás társadalmi jellegű, de a kategóriák valóságosak (nem nominalizmus), mert természetes képződmények.
A kultusz cselekvés, a vallás lényege szerint közösségi, így vesz tudomást önmagáról és így létesül. Emberi, morális erő, tartalmatlan kultusz nincs.
A társadalom értéke és fogyatékosságai: a társadalmi fejlődés egy szakaszában az ember a vitális energiák összeadódását éli át, ettől idealizál, a társadalmi tudata magasabb rendűnek mutatkozik.
A vallás kötöttsége és univerzalizmusa: a kisebb közösségek kapcsolataival és kitágulásaival analóg. A vallásról leválik idővel a spekulatív funkció, ebből lesz a tudomány. A hit jelentősége ettől kezdve más.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.