Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VALLÁSTÖRTÉNET II.

2009.02.11

A félév tematikája és a követelmények

Folytatni fogjuk a vallástörténet és az érintkező területek klasszikus gondolkodóinak áttekintését. A tematika olyan szerzőket tartalmaz, akiket én javasoltam és akikre akadt jelentkező, illetve olyanokat, akiket Önök javasoltak. Mindegyiknél szerepel egy magyarul is elérhető, jellegzetes művük. Lehet újabbakat javasolni és nálam is vannak még talomban, de a félévre elvileg elég lesz ennyi. Mindenkinek, aki a szemináriumot el akarja végezni, vállalnia kell egy szerzőt, egy szerzőt viszont ketten vállalhatnak, így a létszám elvileg 26 főben van maximálva. (Szükség esetén emelni tudom, szóljanak!) Az előadásokon belül a munkamegosztást előre egyeztessék, lehet egyazon szerzőről különböző szempontokból, esetleg a működése más-más területére figyelve beszélni, de ha valaki tudja magáról, hogy rossz előadó, elég, ha írásban adja be a művét, és nem kell kiállnia. A megjelenés kötelező, katalógus van, figyeljenek oda egymásra fokozottan! A dolgozat 10 gépelt oldal legyen a Word alapbeállításban, azaz normál tükör, 12 pt, szimpla sortáv, sorkizárt. Szóljon az illető életéről, műveiről, eszméiről a vallástörténettel kapcsolatban, de törekedjenek nem iskolás beszámolókra, hanem jól szerkesztett, lényegretörő bemutatásra. Eredeti gondolatok, szubjektivitás nem föltétlenül szükségesek, de legyen az anyag jól tanulható. Bármilyen megbízható forrást használhatnak (internetet is), de mindent tüntessenek föl! A dolgozatokat elektronikus formában kérem legkésőbb az esedékes előadás napján leadni vagy megküldeni. Az előkészületek folyamán bizalommal keressenek meg. A szóbeli előadást fejenként fél órára tervezzék, hogy hozzászólásokra, vitára is maradjon idő. Az előadáshoz válasszanak ki a tárgyalt szerzőtől egy kb. 10-30 oldalas, jellemző szövegrészletet, és gondoskodjanak annak digitalizálásáról. Ezt kérem megküldeni szintén, mert a többiek ebből fognak tanulni. A félév végén záródolgozatot írnak az egész anyagból, erre a közzétett szemelvények és dolgozatok alapján kell majd készülni. A tematika a jelen állás szerint :

1. Oláh István - Szénás Judit Kata
1850–1921
Goldziher Ignác: Mítosz a hébereknél és történelmi fejlődése. Kairosz, Budapest 2003.

2. Gabay Balázs - Sebestyén Blanka
1856–1939
Sigmund Freud: Totem és tabu. Göncöl, Budapest 1990.

3. Ferencz Dániel - Vincziczki Gergő
1869–1937
Rudolf Otto: A szent. Az isteni eszméjében rejlő irracionális és viszonya a racionálishoz. Osiris, Budapest 2001. (Ford. Bendl Júlia)

4. Fazakas Ágnes - Kovács Anett
1872–1945
Johan Huizinga: A középkor alkonya. Európa, Budapest 1996. (Ford. Szerb Antal)

5. Verebics Petra
1874–1958
Walter F. Otto: Die Götter Griechenlands. Das Bild des Göttlichen im Spiegel des griechischen Geistes. Gerhard Schultke-Blumke, Frankfurt am Main 1934. (németül)

6. Hajdú Csilla - Vagdalt Eszter
1875–1961
Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok. Európa, Budapest 1997.

7. Madarász Anita - Keresztesi Evelin
1880–1936
Oswald Spengler: A Nyugat alkonya. Európa, Budapest 1994. (Ford. Juhász Anikó, Csejtei Dezső, Simon Ferenc)

8. Bartha Dávid - Barta Zsuzsa
1897–1968
Hamvas Béla: Scientia sacra

9. Vonnák Diána - Peszlen Dóra
1897–1973
Kerényi Károly: Mi a mitológia? Tanulmányok a homérosi himnuszokhoz. Szépirodalmi Kiadó, Budapest 1988.

10. Klacsmann Borbála - Seres Nóra
1898–1986
Georges Dumézil: Mítosz és eposz. Gondolat, Budapest 1986.

11. Kőrösi Boldizsár - Lukács Zsófia
1907–1986
Mircea Eliade: A szent és a profán. A vallási lényegről. Európa, Budapest 1987. (Ford. Berényi Gábor)

12. Tőke Eszter - Lakócai Csaba
1908–
Claude Lévi-Strauss: Strukturális antropológia. Osiris, Budapest 2001.

13. Ivánfi Miklós - Szanyi Alex
1913–1977
Angelo Brelich: Római variációk az eredet témájára. Gondolat, Budapest 2008.

1. óra (II. 11.)

Goldziher Ignác életrajza, valamint „Mítosz a hébereknél és történelmi fejlődése” című munkájának bemutatása írta: Oláh István OLIOAAB.ELTE

ÉLETRAJZ
Goldziher Ignác 1850.06.22-én született Székesfehérváron, zsidó polgári családba, ősei a XVIII. században költöztek be Hamburgból Magyarországra.
A gimnázium első öt osztályát Székesfehérváron végezte a cisztercitáknál. 1862-ben, még csak 12 évesen már könyvet jelentetett meg a zsidó imáról. 1865-ben Pestre került, itt végezte a többi osztályt a református gimnáziumban, és itt is érettségizett, de már 1865 óta hallgatott főiskolai előadásokat is az egyetemen.
Egyetemi, orientalisztikai tanulmányait Pesten, Berlinben és Lipcsében végezte, arab és héber stúdiumokat hallgatott, a híres, szintén zsidó családból származó turkológusnál, Vámbéry Árminnál oszmán törökül tanult. Ezután Leydenben és Bécsben arab kéziratokat tanulmányozott, 1873–1874-ben állami ösztöndíjasként Damaszkuszban, Jeruzsálemben és Kairóban foglalkozott a sémi nyelvekkel és az iszlám vallással egy nagyobb tanulmányút keretében.
1872-től magántanára, 1894-tőltől rendes tanára, 1904-től professzora volt a budapesti egyetem sémi filológiai tanszékének. 1876-tól először levelező, majd rendes tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Közben folyamatosan viselt tisztségeket a hazai és a nemzetközi tudományos életben és a magyarországi zsidóság vallási szervezeteiben. Kora ifjúságától az összes magyar zsidó tudományos folyóirat munkatársa, 1874-től 1904-ig a Pesti Izraelita Hitközség titkára, majd az Országos Rabbiképző Intézet professzora 1900-tól 1921-ig, haláláig. A jeruzsálemi Héber Egyetemre indulásakor meghívta professzorául, halála után ez utóbbi intézetre hagyta könyvtárát.
1878-ban nőül veszi dr. Mittler Miksa aradszentmártoni orvos lányát, Laurát. Két gyermekük született, Miksa, aki korán meghalt és Károly.
II. Oszkár svéd király személyesen nyújtotta át neki 1889-ben a Wasarend lovagkeresztjét és kapja meg az orientalisták stockholmi kongresszusán Nöldekével együtt a nagy aranyérmet. 1904-ben az amerikai St. Louis-i, 1913-ban az Uppsalai Egyetem meghívására tartott előadás-sorozatokat.
1921.11.14-én hunyt el Budapesten.
Néhány műve:
- A nemzetiségi kérdés az araboknál (1873)
- Jelentés a M. T. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomdaviszonyokra keleten (1874)
- Der Mythos bei der Hebraern und seine geschichtliche Entwicklung (1876)
- A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval (1877)
- Az iszlám: tanulmányok a mohammedán vallás köréből (1881)
- A muhammedán jogtudomány eredetéről (1884)
- Die Záhiriten (1884)
- Palesztina ismeretének haladása az utolsó három évtizedben (1885)
- Muhammedanische Studien 1-2. (1888-90)
- A pogány arabok költészetének hagyománya [Székfoglaló értekezés] (1893)
- A történetírás az arab irodalomban (1895)
- Abhandlungen zur arabischen Philologie 1-2. (1896-98)
- A buddhismus hatása az iszlámra (1903)
- Az arab irodalom rövid története: a kezdetektől a XIX. századig (1908)
- Vorlesungen über den Islam (1910)
- A koránmagyarázás különféle irányairól (1912)
- Az iszlám újabb alakulásai: Tanulmány az iszlám vallástudomány köréből (1912)
- Előadások az iszlámról (1912)
- Die Richtungen der islamischen Koranauslegung (1920)
- A zsidóság lényege és fejlődése (1923-1924)
- Az iszlám kultúrája (1981)
- Az arabok és az iszlám 1-2. (1995)
- A zsidóság lényege és fejlődése (2000)
MÍTOSZ A HÉBEREKNÉL ÉS TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉSE
Az eredeti művet 1876-ban adták ki Lipcsében, „Der Mythos bei den Hebräern und seine geschichtliche Entwicklung” címen. Ennek ellenére az eredeti kéziratot magyar nyelven írta, az akadémiai előadásaira, csak azután fordította németre. Egyes részletek magyarul is megjelentek abban a korban, a „Nyelvtudományi Közlemények” XIII. kötetének első két füzetében, Hunfalvy Pál által. A jelenlegi kiadás 2003-ban jelent meg, a Kairosz Kiadó gondozásában. A művet Szegedi János fordította vissza magyarra.
A mű nem vizsgálja a héber mitológia teljes rendszerét, a fő feladatának azt tartotta az író, hogy bemutassa, hogy a sémita, különösen a héber mítoszok sem vonhatók ki a mítoszkutatás szabályai alól, ugyanúgy vizsgálhatóak pszichológiai és nyelvtudományi módszerekkel, mint más népekéi. A mitológia vonatkozásában Kuhn és Max Müller által, az árja mitológia vizsgálatára kidolgozott irányvonalat követi, de néhány ponton ellentmondva nekik.
Az árja párhuzamok nem azt jelentik, hogy a héberek árják lettek volna, akik csak később vették át a sémita nyelvet.
Abból a gondolatból indul ki, hogy a mítosz megteremtésének a képessége független a rasszoktól, általános emberi adottság. A mitikus szemlélet és kifejezésmód egybeesése a különböző népeknél a pszichológiai előzmények hasonlóságára vezethető vissza.
Az akkori korban egy divatos feltételezés szerint: „A mitológia szempontjából kétféle nép létezik, az egyiknek vannak, a másiknak nincsenek mítoszaik.” Goldziher Ignác ellentmond ennek a véleménynek, szerinte a mítosz egy tisztán pszichológiai folyamat eredménye és a nyelvi kifejezéssel együtt az emberi szellem legősibb cselekvése. A pszichológia törvényei pedig egyaránt érvényesek minden embernek és népnek a szellemi tevékenységére, így a rasszok között semmilyen különbség sincs.
Az emberiség mítoszteremtő képességének vizsgálatára kétféle szempont létezik:
-lingvisztikai
-etnológiai
A héber mítosz ugyanazon pszichológiai folyamatoknak köszönheti a létét, mint például az árja, ugyanazzal az eredeti jelentőséggel bír, mint azok. A héber mitológia megnyilvánulási formái is megegyeznek más népekéivel, vagyis a természeti jelenségeket írják le és nem csupán szimbolikusan, hanem olyan megnevezésekkel, amelyek az általuk természeti jelenségek régi köznevei, például: nap, hold, eső stb.
Nem szabad összetéveszteni a mítoszt a vallással vagy az istenfogalommal, a mitológia értékelésének és értelmezésének terén történt tévedéseknek ez a legfőbb problémája.
A héber mítosz feltérképezéséhez ugyanazokhoz a forrásokhoz kell fordulni, amelyeket az árják esetében már felhasználtak, és héber vonatkozásban is rendelkezésre állnak.
Ilyen mítoszok:
- A pátriárkákról szóló elbeszélés
- Genezis
- Bírák Könyve és a benne található mondakör
- Haggada (különösen az Ábrahám monda)
            [etikai, elbeszélő, eszkhatológiai tanítások]
További források lehetnek a nyelvben:
- Elsősorban olyan nevek, amelyekhez mítosz társul. Ezek a tulajdonnevek valaha köznevek voltak, a mitológiai karakter tehát akkor ragadható meg leginkább, ha a név egykor köznévi jelentését sikerül megállapítanunk.
 - A költői nyelvezet és az általa létrehozott mű sokszor a régi korok látásmódját is beleépíti az események vagy állapotok leírásába. Ezek keletkezésükkor megfeleltek koruk világképének, jelentésük ilyenkor szó szerint vehető. Amikor használták őket, mindig ugyanolyan környezetben és alkalommal tették, így mindig mindenki pontosan értette őket. A késői korok költői nyelvezete megőrizte ezeket a képeket akkor is, amikor eredeti jelentésük már kiveszett a köztudatból.
A héber nép sajátossága, hogy történelmi fejlődése során a nemzeti gondolat mindig előtérben volt, s ez alapvetően irányt szabott az ősi mítoszanyag kialakulásának is. Más népeknél a mítoszok alakulását az istenekről és az isteni hősökről alkotott elképzelések határozták meg. A hősök alakja a hébereknél sem hiányzott, a pszichológiai és nyelvi fejlődés azon szakaszában jöttek létre, amikor a mitológiai alakok természetes jelentései eltűntek a köztudatból.
A héber mítoszkutatás módszereinek a következőkre kell támaszkodnia:
            - hogyan ismerhető meg az ősi mítosz a forrásokból
            - hogyan hámozható ki az eredeti mítoszmag az időközben rárakódott rétegekből
            - milyen mélységben ismerhető meg ez a fejlődéstörténet
- milyen rétegek kerültek rá addig, míg el nem érte azt a formáját, amely jelen
   vizsgálat tárgya
Egy adott népnél a mítosz fejlődéstörténete két faktorból tevődik össze:
- pszichológiai tényező
- kultúrtörténeti tényező
A mítoszkutatás tehát három tudományág segítségével valósítható meg:
            - pszichológia
            - történelem
            - nyelvtudomány
A mítosz az emberi kultúra fejlődésével folyamatosan változik, a kultúra fejlődése ugyanis nagyjából és egészében az ember, természethez fűződő viszonyának a fejlődését is jelenti.
Például: nomád (pásztor)  letelepedett (földműves)
Sok nép utalt életformájára, önmaguk elnevezésénél, ilyenek a héber is, az „ibrihím” szó jelentése „ide – oda vonuló, nomád”
A természethez való viszony megváltozása a mítoszokban is tükröződik, hatással van a már kialakultakra és új irányt ad nekik a megváltozott természetszemlélet alapján.
A mítoszban jut kifejezésre az embernek az őt körülvevő világ jelenségeire adott reflexiója, ez alapján a nagyobb kulturális korszakok kiválóan azonosíthatók. Az összehasonlító mítoszkutatás feladata pedig felismerni és meghatározni a mítosz irányváltásait és átalakulásait a nagy kultúrkorszakokhoz való viszonyuk alapján.
A mítoszteremtés kiindulópontja nem lehet korábbi a nyelve, a beszéd kialakulásának kezdeteinél. A mítosz és a nyelv ugyanannak a legősibb szellemi tevékenységnek a kétfajta megnyilvánulása. A végpontja pedig, amikor alkotórészeiből egy istenekkel benépesült vallási világkép alakul ki.
A vallás nem a mítosz ellentéte, hanem egy magasabb fejlettségi foka, a vallás léte nem zárja ki a mítoszét. Csak a tiszta monoteizmus legfejlettebb foka zárja ki a mitikus elemek használatát, mint a hébereknél a Jahvizmus. Azonban van, hogy a régen létrejött mítosz erősebbnek bizonyul, az új ilyenkor a régi lenyomata lesz.
Az ember természethez fűződő kapcsolatát jól mutatja az éjszakai égbolt és a ragyogó napsütéshez való viszony.
Az éjszakai égbolthoz pozitívan hozzáállók közé tartoznak a héberek, mint egykori nomádok, amelyekre ez a szemlélet általában érvényes. Ez megjelenik például abban, hogy a napot az előző este beköszöntével kezdődik. A héber mítoszok szimpatikus alakjai általában pásztorok (vagyis nomádok), például: Ábel, Jákob, Mózes, Dávid. De Káin például földművelő volt.
Káin és Ábel történet külön is érdekes, mint a nap és az éjszaka harcának kifejezése testvérviszállyal, ami a leggyakoribb ilyen interpretáció.
A héber mitológia egyik legkiemelkedőbb alakja, Ábrahám / Ábh-rám neve a „rám”: „magasban elhelyezkedő dolog” tőből van, az égre (éjszakára) való utalás miatt. Izsák neve ezzel szemben, melynek jelentése „nevető”, egy naphoz kapcsolt kifejezés. Így Izsák megvakulása például lehet a napnyugta.
A kultúrmítosz annak a minőségi ugrásnak az eredmény, amikor a földművelő életforma kialakulásával az ember a napmítoszt is az aktuális követelményeknek megfelelően átalakítja.
A földművel embereknek választ kellett találniuk arra kérdésre, hogy honnan származik, ki vagy mi hozta létre a művészeteket, kézművességet, a társadalmi rendet és a törvényeket. A válasz a kultúrmonda keletkezésével jött létre, amelynek gyökerei a szolári irányú mítoszban vannak, ezen mítoszok szoláris alakjai lesznek a kultúrmonda szereplői.
A régi héber mitológia forrásai a kultúrmítosz maradványait is megőrizték. Ilyen részek például a Genezis 4. és 9. fejezetei, mindkét rész szereplői szoláris alakok, mint akár Káin, Noé, a második nemző, vagy maga Ádám is.
A kultúrmítosz a földművelő világlátásból kiindulva új arculatát ragadta meg a mítosznak és új neveket is adott a napnak, amelyek aztán kiszorították régieket. (pl. Káin /Kajin neve eredetileg kovácsot jelentett, csak ezután tulajdonnevesült.)
A héber mondákban a szoláris karakterek általában negatív karakterek, kivéve Noét, de ő is csak azért, mert az ő mondája csak később tagozódott be a héber mondavilágba. Ez abból következik, hogy a héberek, mint nomád nép többre tartották saját életformájukat a földművelőkénél.
A napkultusz majd csak Palesztina területén való letelepedés után alakul ki, bár már előtte is találkoztak vele, például Egyiptomban. A kialakulás területe főleg észak lesz, a már régen földműveléssel foglalkozó szomszédos népek hatására. Tulajdonképpen a héber történelem a letelepedéssel kezdődik.
Az eddig nomád nép a jótéteményt jelentő hatalmakat elkezdte isteni erőként felfogni, ez a vallás kezdete. Ám a mítosz ettől nem szűnik meg, egy ideig párhuzamosan léteznek egymás mellett, a mítosz egyes részei beolvadnak a vallásba, másik részük a letelepedés hatására szoláris központú mítosszá alakul.
A kialakuló nemzettudat kiemelkedő szerepet játszik a mítosz fejlődésében. A mítosz és a nemzet gondolata kölcsönhatásban vannak, egymást erősítik. Az öntudatra ébred népet nemzeti büszkesége arra ösztönzi, hogy erősítse, táplálja, éltesse a nemzeti hősök emlékét, például: Sámson vagy Dávid. Az utóbbi arra is példa, hogy nem csak mitikus alakból lehet történelmi személy, hanem fordítva is.
A vallás ott kezdődik, ahol az élő mitológia megszűnik, ennek elemeiből alakulnak ki a teista vallás kezdetei. Mivel ezeknek az elemeknek a száma nagy, logikus, hogy a vallás istenalakok tömkelegével kezdődik, vagyis politeizmussal. A politeizmus tehát egy fejlődési fokozat, a mitológia terméke, ami megelőzi a monoteizmust. A monoteista gondolattal pedig párhuzamosan vallási elképzelések tömegei jelentkeznek, melyek befolyást gyakoroltak a mítosz történelmi fejlődésére.
Dávid és Salamon alatt politikai centralizáció ment végbe, ez az időszak segítette leginkább a monoteizmus létrejöttét. Valószínű, hogy ezzel a politikai centralizációval esik egybe az „Elohím” gondolat monoteista kidolgozása. Ezt a vallási fejlődést a nemzeti öntudat generálta.
Ehhez az időszakhoz köthető a „Jahve” istennév megjelenése, amely eredetileg a kultúrmítosz terméke, nagy valószínűséggel szoláris karakterű.
Ahogy a héber nép szemben állt a környező népekkel, úgy Istenük is szinte ellentéte azokéinak. Amikor kinyilatkoztatja magát Mózesnek, ennek a kinyilatkoztatásnak a lényege, hogy ő létezik, szemben a többivel. Az „elohím” szó vélhetően a létezésre utaló jelentése miatt lehetett kiváló anyag ahhoz, hogy nemzeti megfelelőjének neve válhasson belőle.
A teokratikus világnézet nem más, mint a vallás és a nemzet fogalmának összekapcsolása. Ahogy a mítosz az előző periódusban a nemzeti értelmezésének köszönheti átalakulását, a teokratikus tendencia épp az átalakult mítosz hatására jön létre. Így váltak az eredetileg mondahősök először pátriárkákká, a héber nép ősatyjaivá, majd álltak a teokratikus elképzelések szolgálatába, Isten jámbor szolgái lesznek.
A héber vallástörténet fénypontja a „Jahve-gondolat”. Ha le akarnánk fordítani ezt a szót, akkor az eredeti jelentést valószínűleg a „tevékeny lét, ösztönző, működő, ható lét” közelítheti meg leginkább ezt a rendkívül gazdag jelentéstartalommal bíró vallási műszót. Jahvénak a legfontosabb tulajdonsága a mindenhatóság, a róla alkotott fogalom mellett a név is háttérbe szorul. Ő a héber nép megteremtője, mindörökké változhatatlan, amit a kinyilatkoztatás is mutat. Megfigyelhető, hogy a tiszta Jahvizmus, amint azt a próféták hirdették a nép és a hatalom birtokosainak konzervatív hajlamai ellen lépett fel. De a legelső államalakulat idején még nem tudott a nép minden rétegében vallási elemmé válni, ezért nem volt képes a szájhagyomány útján terjedő mítoszelbeszélésekre komoly hatást gyakorolni, ráadásul a próféták nem is szimpatizáltak a mítosszal, nem igen támaszkodtak a mítoszanyagra.
A prófétizmus beavatkozása tehát törést okozott a héber mítosz fejlődéstörténetében. Szabad, organikus fejlődésének helyébe zárt, kánonivá váló írásbeli megfogalmazás lép, ami anyagot szolgáltat számunkra az eredeti mítoszokhoz való hozzáféréshez és fejlődésének analitikus vizsgálatához. Nem feltételezhetjük, hogy az Ószövetség a teljes mítoszanyagot tartalmazza, hiszen ez rendkívül gazdag sokrétű és összetett. Feltételezhető, hogy az anyag nagy része elveszett, még mielőtt lehetőség lett volna írásba foglalni, mivel az új vallási irányzat nem tartotta azt fontosnak.
A próféták fellépése utáni időszakban a héber mítoszt már csak irodalomtörténeti szempontból lehet vizsgálni, hogy mi lett a sorsa a mondáknak írásbeli rögzítésük után. Ezt azonban a szerző már nem tekinti a könyv tárgyának.
A héber mondakör a héber állam megszűnés után is gazdagodott, növekedett egy külső behatás eredményeképpen, ami az eredeti elemeket érintetlenül hagyta, a régi mítoszból kialakult mondákhoz, viszont olyan szorosan hozzákapcsolódott, hogy a héber mondakör tárgyalásakor nem lehet kihagyni. Ez pedig a babiloni fogság, ahol a kánaáni területek után, a héberek befogadó magatartása itt is megmutatkozik, bár a kánaáni befolyás értelemszerűen eltörpül a fogság idején jelenlévővel szemben, hiszen az ottani kultúrák is eltörpülnek a babiloniak és az asszírok mellett. Az a hatalmas, sokoldalú és gazdag irodalom, amellyel a héberek itt találkoztak elevenösztönzést kellett, hogy gyakoroljon befogadó szellemükre. Feltételezhetően ekkor keletkezett az Édenről szóló monda is, mintegy a teremtéstörténet függelékeként.
AZ ÉLETRAJZHOZ FELHASZNÁLT FORRÁSOK
http://hu.wikipedia.org/wiki/Goldziher_Ignác
2009.02.14. 15:36
http://www.merleg-digest.eu/files/u2/044_Spektrum.pdf
2009.02.14. 15:39
http://www.goldziher.hu/html/hu/_goldziher.html
2009.02.14. 15:53
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/goldziher.html
2009.02.14. 15:57
http://www.goldziher.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=3&Itemid=5
2009.02.14. 16:41

2. óra (II. 18.)

Sigmund Freud - Életrajz

-   1856. május 6-án született a morvaországi Freibergben (ma Přibor, Csehország)
-   Apja: Jakob Freud, textilkereskedő. Éles eszű és jó humorú kereskedő volt, és szigorú
-   Apjának első házasságából ekkor már két felnőtt fia volt, és második házasságából Sigmundon kívül hat további gyermek született
-   Sigmund anyja, Amalia életvidám teremtés volt, férjénél húsz évvel fiatalabb
-   Sigmund három éves volt, mikor 1859-ben a Freud család Lipcsébe költözött, majd egyéves lipcsei tartózkodás után tovább vándorolt, és Bécsben, az akkori Európa egyik legjelentősebb tudományos és kulturális centrumában talált magának végleges lakóhelyet
-   Az egyre szűkösebb anyagi körülmények közé kerülő szülők mindent elkövettek, hogy Sigmund megfelelő iskolába járhasson és az őt érdeklő könyvekhez hozzájuthasson, ugyanis Freud ragyogó intellektusa és szerteágazó érdeklődése már ekkor megmutatkozott
-   Ebben a korban a zsidók karrierlehetőségei meglehetősen szűkösek voltak, és Freud a Bécsi Egyetem orvosi karára nyert felvételt. Orvostanhallgatóként érdeklődése elsősorban az élettan felé fordult, de filozófiai kurzusokat is hallgatott.
-   Az egzisztenciális és asszimilációs szempontok mellett Freud pályaválasztásában szerepe volt romantikus természetfilozófiai érdeklődésének is, amelyet Goethének A természetről szóló esszéje ébresztett fel benne.
-   A fiziológia, mint az élő szervezeten belül lezajló fizikai és kémiai folyamatok egzakt tanulmányozása ekkoriban rohamosan fejlődő tudományág volt, és a bécsi egyetemen olyan neves tudósok képviselték, mint Ernst Brücke, aki már hallgatóként famulusául fogadta az ifjú Freudot. Brücke élettani laboratóriumában az ifjú kutató alsóbbrendű állatok (halak és rákok) idegsejtjeinek szerkezetét tanulmányozta, és ezt a kutatómunkát az orvosi diploma megszerzése után is folytatta egy darabig, apróbb felfedezéseket is téve.
-   1882-ben azonban úgy döntött, hogy a tudományos kutatói pálya helyett inkább gyakorló orvos lesz. Így került a híres bécsi közkórházba, az Allgemeines Krankenhausba, annak csaknem valamennyi részlegét körbejárva. A leghosszabb időt azonban a kórház idegosztályán, korának kiemelkedő neurológusa, Theodor Meynert mellett töltötte.
-   1885-ben Freud egyetemi magántanári címet kapott, majd elnyert egy párizsi ösztöndíjat.
-   Párizsban találkozott a kor híres pszichiáterével, Jean-Martin Charcot-val, aki hipnózis segítségével gyógyított hisztériás betegeket. A hipnózis tanulmányozása segítette hozzá Freudot korszakalkotó tudományos elméletének, a pszichoanalízisnek a kifejlesztéséhez.
-   Párizsból való visszatérése után, 1886-ban Freud magánorvosi rendelőt nyitott Bécsben. A magántanári cím feljogosította ugyan arra, hogy az egyetemen előadásokat tarthasson – de nem jelentett fizetett állást. Freud – kutatói ambíciói ellenére – egzisztenciális megfontolások miatt inkább a magánpraxist választotta, így 1886-ban végül feleségül vehette a jómódú családból származó Martha Bernayst, akivel már hosszú évek óta jegyben járt. Freudot azonban nem elégítette ki a pusztán pénzkereseti célokat szolgáló orvosi praxis. Tudományos ambícióit a későbbiekben e tevékenység keretében igyekezett megvalósítani.
-   Barátjával, Joseph Breuerrel együtt neurotikus betegekre specializálódva 1895-ben publikálták a Tanulmányok a Hisztériáról című kötetet, melyben bemutatták többek között egyik páciensük, Anna O. (eredeti nevén Bertha Pappenheim) gyógyításával kapcsolatos tapasztalataikat.
-   Ezek után rendkívül termékeny időszak következett Freud életében, számos könyv, előadás jelezte elméletalkotói előrehaladásának állomásait. Az évek során egyre több pszichés jelenséget térképezett fel.
-   Az 1900-as Álomfejtésben kifejti nézeteit arról, hogy az álomképek tudattalan tartalmakat szimbolizálnak, és ezek értelmezése révén feltárhatóvá válik a személyiséget mozgató tudattalan dinamika.
-   1901: A mindennapi élet pszichopatológiája.
-   Az 1912-es Totem és tabuban a vallások eredetéről értekezett.
-   Freud könyvei és előadásai hírnevet szereztek neki – de nagyon sok ellenséget is, különösen orvos kollégái köréből. Ugyanakkor maga köré vonzott számos kitűnő tanítványt is, akik a későbbiekben kiegészítették, módosították, vagy továbbgondolták teóriáját. Híresebb tanítványai: Carl Gustav Jung, Erich Fromm, Alfred Adler, Erik H. Erikson, Viktor Frankl, Anna Freud (Freud lánya) és a magyar Ferenczi Sándor.
-   Sajnálatos módon Freud nehezen viselte, ha tanítványai egy jottányit is eltértek az ő nézeteitől (noha ezáltal jelentékenyen hozzájárultak a pszichoanalízis fejlődéséhez és gyakorlati alkalmazásához). Emiatt kényszerült szakításra legtehetségesebb tanítványával és közeli barátjával, Junggal is, aki később önálló analitikus irányzatot alapított.
-   Freud nyolc évtizeden át, majdnem egészen a második világháború kezdetéig élt Bécsben, amikor 1938-ban, Ausztria német megszállása után külföldi barátainak sikerült elérniük, hogy a náci hatóságok az idős és súlyos beteg Freudot és szűkebb családját kiengedjék Bécsből. A család Londonba emigrált. Freud ekkor már húsz éve szenvedett állkapocsrákban, számtalan műtéten és rendkívül sok szenvedésen és fájdalmon volt túl. Egy évre rá, 1939. szeptember 2-án Londonban halt meg a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója.
-   Freud neve szorosan összefonódott Béccsel. Az ide látogató turista ma megtekintheti a Freud-múzeumot a Berggasse 19-ben, Freud egykori lakóhelyén, utána elsétálhat a közeli Freud-parkba, és megnézheti Freud mellszobrát is. Az euró bevezetéséig az ötven schillinges bankjegyen is Freud portréja díszelgett.
-   Kétségtelen, hogy Freud roppant eredeti gondolkodású, rendkívüli kreativitással rendelkező férfiú volt, aki egymástól látszólag igen távol eső problémákat és jelenségeket tudott összekapcsolni. Különös képességgel rendelkezett ahhoz, hogy az általa megfigyelt, elszigetelt és látszólag jelentés nélküli tünetek mögött az egész embert lássa, nagy empátiával átérezze szenvedéseit és konfliktusait, a tüneteket pedig ne csupán a személy élettörténetének, hanem a tágabb szociális és kulturális összefüggések kontextusában értelmezze. Freud ebben az értelemben ismeretlen területeket felfedező és meghódító kalandor volt.
-    „Egyáltalán nem vagyok a tudomány embere, nem vagyok sem megfigyelő, sem kísérletező, és nem is vagyok gondolkodó. Alkatom szerint nem vagyok más, mint egy konkvisztádor, vagy, ha le akarja fordítani a szót, kalandor, az ilyen embernek minden kíváncsiságával, merészségével, makacs kitartásával” – írta magáról egyik levelében.
 
Totem és Tabu
 
I.Az incesztus-iszony
-       Incesztus: vérfertőzési tilalom
-       Az ősember szokásai → a mi mai erkölcsünk és szokásaink maradványaiban él tovább
-       A mai vad és félvad, ún. primitív népek → saját fejlődésünk ősfokai
-       „primitív nép pszichológiája” a néprajz és a neurotikusok pszichoanalízis útján megismert pszichológiájának egybevetése számos megegyezést kell hogy felmutasson + új szemszögből láthatjuk az eddig megismert dolgokat is
-       Az ausztrál őslakók szokásait veszi mintául (etnográfia és állatvilág)
-        Miért? Különös faj, nem mutatnak sem fizikai, sem nyelvi rokonságot a szomszédos népekkel (polinéziaiak, malájok)
-        Életmód (lakhely, háziállat, vadászat, gyökerek, férfiak gyülekezete, vallás, területi különbségek)
-        DE: mégis erkölcsösek, a mi felfogásunk szerint is
-        Legnagyobb szigor: incesztuózus nem érintkezés meggátlása → társadalmi szervezetek is e cél érdekében
-       Vallási és társadalmi intézmények nincsenek, ezek helyét a TOTEMIZMUS tölti be → a törzsek kisebb nemzetségekre, klánokra oszlanak, a maguk totemének nevét veszik fel
-       Totem: „Rendszerint ehető, jámbor, avagy veszedelmes rettegett állat, ritkábban növény vagy természeti erő (eső, víz), amely az egész nemzetséggel különös viszonyban áll. A totem elsősorban a nemzetség ősapja, de egyben védőszelleme és segítője is, ki jóslatokat küld nekik, és ha máskülönben veszedelmes is, fiait ismeri és kíméli. A totemtársaknak viszont szent kötelességük, amelynek áthágása önmagát bünteti, hogy totemjüket meg ne öljék (el ne pusztítsák) és húsától (vagy egyéb általa nyújtott élvezettől) tartózkodjanak. A totem-jelleg nem fűződik egyetlen állat- vagy lényegyedhez, hanem a faj valamennyi individuumára kiterjed. Időnként ünnepeket ülnek, amikor a totemtársak szertartásos táncokban ábrázolják és utánozzák totemjüknek mozgásait és sajátságait.” (Freud)
-       Továbbá:
-       Anyai vagy apai ágon öröklődik (első mód az eredeti → Bachofen!)
-       A totem köteléke erősebb, mint a modern értelemben vett vérségi vagy családi kötelék (Frazer: Totemism and Exogamy) → minden társadalmi kötelezettségnek az alapja
-       Nincs földterülethez és helyhez kötve, egymástól különváltan és más totem híveivel békésen laknak
-       Totem név átvétele totam alakban az észak-amerikai rézbőrűektől → Frazer munkája + Andrew Lang (The Secret of the Totem, 1905) + a skót Mc. Lennan, aki a totemizmus jelentőségét felismerte + Wundt (a totemizmus erdete)
-       DE vitás a totemizmus elmélete és általános tételei is nehezen kifejezhetők
-       Ausztrália őslakói, észak-amerikai indiánok, óceániai szigetvilág népei, Kelet-India, Afrika nagy részében, talán EU árja és semita ősnépeinél is
-       Az eredeti lényegtől már jócskán el lehet távolodva ([…] nem nagyon könnyű eldönteni, a jelenlegi viszonyok között mit szabad az értelemdús múlt hű képének, és mit másodlagos torzulásnak tekinteni.”)
-       Pszichoanalitikus érdeklődés → […] ugyanazon totem tagjai egymással nemi viszonylatba, tehát házasságra sem léphetnek.”
-       A totemizmushoz nem kapcsolódik eredetileg az exogámia (=nemzetségen vagy csoporton kívüli házasság kötelezettsége), valószínűleg mélyebb összefüggés nélkül kapcsolták hozzá, amikor az szükségessé vált (később még foglalkozunk vele)
-       A totem és az exogámia egyesülése azonban szilárd
a)          A tilalom áthágása
·        Nem automatikus bűnhődés, hanem az egész törzs legenergikusabb megtorlása → az egész közösséget fenyegető veszély és mindükre nehezedő bűnteher. /Frazer: szigorú bűntetés/
·         Nemi érintkezés valamely tiltott törzsből való egyénnel → halálbüntetés, az okok közömbösek (rablás a harcban, helyi tag stb.). Kivétel lehet: a női fél, akit félholtra vernek vagy szurkálnak (valószínűleg kényszerítve volt)
b)         A kemény megtorlás az alkalmi szerelmi viszonyokban is alkalmazzák, amelyek gyermeknemzéshez nem vezetnek, a tilalom gyakorlati indítóokai valószínűtlenné válnak
c)          A totem öröklődő és a házasság nem változtatja meg a tilalom öröklődését
·         Példa az anyai átörökítésre: a férfi kenguru totemmel rendelkezik, a nő emu-totembeli → a gyermekek (fiúk és lányok egyaránt) emuk lesznek → a fiú számára lehetetlenné válik, hogy anyjával és nővérével incesztuózusan érintkezzen, mivel ők is „emuk”.
·         DE az apa kenguru → a leányaival való incesztus megengedett, mivel ők emuk. HA apai öröklés: a gyermekek kenguruk, az apa a lányokkal nem érintkezhetne, de a fiú az anyával igen → az anyai átörökítés régibb az apainál, mivel a totemtilalmak elsősorban a fiú incesztuózus vágyai ellen irányulnak feltehetőleg.
d)         A totem és az exogámia egybekötve nem csupán az anyával és a nővérekkel való incesztust akadályozza meg → saját nemzetségének minden asszonyával is, tehát a nem vérrokonságban állókkal is, velük úgy bánnak ugyanis, mintha vérrokonok volnának
·        Ennek lélektani jogosultsága még nem világos
·        Ami biztos: a totem-állat ősapai szerepét szigorúan értelmezik (mindenki vérrokon, egy család, a rokonságban távol esők érintkezése is tiltott)
·        A reális vérrokonság a totem-rokonsággal van helyettesítve (miért és miként? nem tudjuk)
·         Vannak kivételek ünnepi alkalmakkor
-        Nyelvhasználat: rokonság megjelölés → egyed és csoport közti viszony (nem egyed és egyed) →    L. H. Morgan (am.-i néprajzkutató) szerint az ún. osztályozó rendszerhez tartoznak
-        „apa”: mindazok a férfiak, akik a törzstörvények alapján az anyját feleségül vehették volna, „anya”, „nővér”, „fivér” (nem feltétlen jelent vérrokonságot, inkább társadalmi viszony)
-       „csoportházasság” (L. Fison) → bizonyos számú férfi jogokat gyakorol bizonyos számú asszony felett → testvérség, ősi forma
-       Házassági osztályok (phratriák)
-       Törekvés a távolabbi csoport-rokonok közti házasság tiltására = a katolikus egyház intézkedései (testvér, unokatestvér)
-       Konzekvencia: a vademberek érzékenyebbek az incesztusra, mint mi → a kísértés is erősebb valószínűleg, ezért hatásosabb védekezés szükséges
-       „szokások” egész sora, vallásos szigorúság = „óvakodások”
-        Rengeteg példa (lakhely, beszéd, találkozás, étel, férjhezmenetel)
-       Az anyóssal való közeledés tilalma
-       nincs kizárva, ezért kell külön biztosíték
-       E.B.Tylor: „elnemismertetés”, míg az első gyerek meg nem születik (nem veszi figyelembe a nemi tényezőt)
-       „Nem helyes, hogy lássa az emlőt, melyből felesége szopott”
-       Civilizált népeknél is kényes téma
-       Egymással harcoló gyengéd és gyűlölködő érzelmek, ambivalencia
a)          Anya: birtoklás, bizalmatlanság kiszolgáltatottság, uralkodás
b)         Férfi: saját akarat, féltékenység, nem túlbecsülés illúziója → az anyós emlékeztet a lányra, de híján van a pozitív ingereknek (üde, fiatal, szép)
-        Öregedő anya védekezése (azonosítja magát gyermekével), fiatalság megőrzése
a)          Súlyos neurotikus betegségekhez vezet a heves lelki vonakodás
b)         Egymással küzdő erők a lélekben
-        A férfi érezlmei más forrásból erednek
a)          Anyja és húga képmása (incesztus miatt ők nem lehetnek)
b)         Vágy az ősi választotthoz való visszatéréshez az új anya személyében, de őt nem ismeri kezdettől fogva, mint az édesanyját
c)          Sajátos ingerlékenység és gyűlölet
d)         Előbb szerelem az anyós iránt, majd utána fordul a lánya felé
-        Fison: óvóeszköz a incesztusban
-       Infantilis vonások, egybevágnak a neurotikusok lelki életével
-       A gyermek első nemi párválasztása (anya, apa) → betegség: nem bír szabadulni ebből a pszichoszexuális viszonyból → a neurózis tengely-komplexuma az incesztus
-       Otto Rank: a költők és az incesztus témája
-       Ma már nálunk mélységes ellenszenv, de a primitív népeknél még reálisnak tűnik a veszély
 
II. A tabu és az érzelmi rezdülések ambivalenciája
-        TABU: polinéziai szó, fordítása nehéz (Róma: sacer, de görög, héber, Amerika, Afrika (Madagaszkár/, Észak- és Közép-Ázsia)
· Számunkra 2 ellentétes jelentés:
§     = szent, ami megszentelt
§     = ijesztő, veszedelmes, tilalmas, tisztázatlan
·    Polinéziában az ellentétét noának nev. = közönséges, általánosan megközelíthető
·    → tartózkodás fogalma, tilalmak, korlátozások
·    „szent borzadály”
-        TABUMEGSZORÍTÁSOK:
·    Nem vallásos tilalmak → nem isteni parancsra, hanem önmagukat tiltják
·    Nem morális tilalmak → nem tartoznak vmely rendszerhez (önmegtartóztatás nem általánosan szükséges, nincs indoklás)
·    Származásuk ismeretlen (semmi indok), érthetetlen - magától értetődő
-        Wundt: a tabu az emberiség legrégebbi, megíratlan törvénykódexe
-        Általánosan: a tabu régibb, mint az istenek, vallás nélküli világban keletkezett
-        Encylopedia Britannica (Northcote W. Thomas – antroplógus): szigorúan véve a tabu csak:
§     Személyek vagy dolgok szent (vagy tisztátalan) jellegét
§     Az e jellegekből következő korlátozás módját és
§     Azt a szentséget (vagy tisztátalanságot) foglalja magában, amely e tilalom megszegéséből származik
§     Ellentéte: noa = közönséges, alantas
· A tabu fajtái és céljai:
1.      természetes vagy direkt: személyhez, dologhoz kötődő titokzatos erő (mana) eredménye.
¨       jelentős személyek, pl. papok, tárgyak védelme
¨       a gyengék (asszonyok, gyerekek, közönséges emberek) biztosítása a papok és főnökök hatalmas manája (mágikus ereje) ellen
¨       védelem gyanánt: hullák megérintése, bizonyos ételek élvezete
¨       fontos életfolyamatok, pl.: szülés, férfivé-avatás, házasság, szexuális tevékenységek megzavarása
¨       (emberi lények védelme az istenikkel és a démonokkal szemben)
¨       a meg nem született és a kisgyermekek megóvása
¨       tulajdon védelme
2.      közvetített vagy indirekt: ugyanezen erőhöz kötött
¨       szerzett
¨       pap, főnök, másvalaki útján vitetik át
3.      mindkét tényező (asszonynak a férfitől való birtokbavétele pl.)
4.      DE minden, ami inkább vallási tilalom, a tabutól el kellene különíteni
· Büntetés: önmagát bosszulja meg, majd a társadalom (első büntető rendszerek)
· „Aki megszegte a tabut, cselekedete által önmaga is tabuvá vált. Bizonyos veszedelmeket melyek a tabu megsértéséből származnak, vezeklésekkel és tisztulási szertartásokkal lehet elhárítani.”
· A tabu forrása:
1.      sajátos varázserő, személyekhez és szellemekhez tapad, róluk élettelen tárgyakon is átvihető. Érintés útján közlődik, félelmetes erő székhelyei, baljóslatú hatások közben szabadul fel, ha a kitörést előidéző szervezet gyenge ahhoz, hogy ellenálljon neki
2.      a megsértés következménye nem csak a tabu-tárgyon tapadó mágikus erő intenzitásától, hanem azon mana erősségétől is, amely ellenszegül
3.      pl.: királyok és papok érintése → halál, DE pl. alárendeltek nagy manával OK
4.      a közvetett tabu jelentősége: pap vs közönséges ember
5.      → tabu átvihetősége → elhárítása: engesztelő szertartásokkal
· Állandó (papok, főnökök, holtak, tulajdonaik) és időleges (állapotokhoz kötődik, pl.: eredményes vadászat, havivérzés, gyermekágy, harcosok expedíciója) tabu
· Általános tabu: mint az egyházi átok → nagy területre kiróható, éveken keresztül fennállhat
-        Összegzés: a tabu megszorítások sorozata, a miért nem érdekes, magától értetődő alávetés, meggyőződés, hogy megszegésük önmagától súlyos büntetést von maga után. Pl.: ártatlan gonosztevő
-        Legérdekesebb: aki a tilalmat áthágta, önmaga is tilalmat nyer, magára veszi az egész veszedelmes töltést
-        Az erő megvan minden különös személyben és kivételes állapotban, mindenben, ami a fertőzés vagy széterjedés lehetősége megvan
-        „ >>Tabunak<< neveznek azonban minden személyt, helyiséget, tárgyat, múló állapotot is, melyek e titokzatos erő viselői vagy forrásai. Tabu az e tulajdonságból eredő tilalom is és tabu végre, a szó-jelentés szerint minden, ami szent, a közönségesen felülemelkedett, de egyúttal veszedelmes, tisztátalan és ijesztő.”
-         MIÉRT ÉRDEKES MINDEZ SZÁMUNKRA? → a szokás- és erkölcstilalmak eredete, ami a mi „kategorikus imperatívuszunkra” is fényt deríthet (Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen)
-         W.Wundt: Religion und Mythus
·   A tabut 3 osztályba sorolja:
§Állatokra: leölés és elfogyasztás → totemizmus!
§Emberekre: szokatlan életkörülményekkor (férfiavatás ünnepe, szülés, havivérzés, újszülött, beteg, halott), folytonos használatú tárgyaik = folytonos tabu (ruha, fegyver, szerszám, új név!)
§Tárgyakra vonatkoznak: fákon, növényeken, házakon, helyiségeken → minden, ami valamilyen okból félelmet keltő, ijesztő
·   A tabu forrása: „onnan erednek, ahonnan a legprimitívebb s egyúttal legállandóbb emberi ösztönök veszik kezdetüket, a démonikus hatalmak erejétől való félelemből”
· Eredete: Óvakodj a démonok haragjától!, majd önálló hatalom lesz a tabu
·    → a primitív népek démonikus hatalmakban való hitének kifejezése és származéka
·    → Freud szerint csalódás Wundt magyarázata, bár jelentős, de nem világos nézetek a tabu kettős értelméről (szent és tisztátalan)
 
-        Pszichoanalízis: „kényszer-betegek” = „tabu-betegek”
·    A parancsok motiválatlansága, belső-kényszer erő, Eltolhatóságuk és a tiltott dologban rejlő fertőzés-veszély, szertartásos cselekmények, parancsok létrejötte, melyek tilalmakból erednek
·    Fő központi tilalom: az érintési tilalom → „érintési-szorongás” (közvetlen és gondolatbeli érintkezés is)
·    Kényszertilalmak, „lehetetlen”, kényszercselekedetek
·    A tabu személyhez tapad (különleges állapot, megszegés által)
 
-        A tabu alapja: tiltott cselekvés, amelyre tudattalan vágy irányul
·    Veszély: utánzás, az ambivalencia felébresztése, kísértés,. fertőzőerő → a társ. felbomlása
·    Mana: a tilos vágyakra emlékezet + a tilalom csábítása
·    Emlékezés = kísértés
 
-        Tabuszabály: lemondást követel: a vezeklés ősibb, mint a megtisztulás
-        Tabu: kívülről kényszerített ősrégi tilalom
-        A tabu lett a törvényhozás alapja
 
-        A tabuk (Frazer: The Golden Bough):
1.      Bánásmód az ellenséggel
¨      Sok szabály az ember megölésével kapcsolatban
Ø      A megölt ember kiengesztelése (levágott fej)
Ø      A gyilkosok korlátozásai (házasélet, etetés, tisztulás, étel, ház)
Ø      Bűnbánati cselekmények (áldozat, akár a cselekm. előtt)
Ø      Bizonyos szertartásos folyamatok (tánc, ének)
¨      2 elv:
Ø      A tabu átterjedése a halottról mindenre, amivel érintkezett (hóhér)
Ø      A megölt ember szellemétől való félelem
2.      Az uralkodók tabuja
¨      2 alapelv, sok szabály:
Ø      Óvakodni kell tőlük
§         Titokzatos és veszedelmes varázserő → érintkezés = pusztulás
§         Az érintés kettőssége
§         A különleges személyek elkülönítése
Ø      Óvni kell őket
§         Bizalmatlanság szerepe is
§         A szabályok nem a király kényelmét szolgálják, ellenkezőleg: sok dolgot megtehetnek, amit más nem, de nekik még több tiltás, szolgaság
¨      Ambivalens érzelmek (gyűlölet és tisztelet)
¨      A primitívek viszonya a királyukhoz → a neurotikusoknál = üldözési téveszme (felelősség, magasztalás + gyermek-apa: nagyrabecsülés és bizalmatlanság)
¨      Frazer: az első királyok idegenek voltak
3.      A holtak tabuja
¨      A halottak = hatalmas uralkodók, de ellenségként bánnak velük
¨      Ragály-hasonlat → a halott megérintése és következményei + a halott körül gyászolókkal való bánásmód (érintkezés → tisztátalanság: házba nem léphet, személyhez és tárgyhoz nem közeledhet fertőzés nélkül, táplálkozás, edények, ruhák)
¨      A legáltalánosabb tabu Polinéziában, Melanéziában, Afrika egyes részeiben azonos: a táplálék megérintésének tilalma → mással való etetés szükségessége
¨       Özvegy férfiak és nők elkülönítve, test és fej érintése tilos a kezükkel, vadász sem közeledhet, → betegség, tüskésbokor → elhalt szellem távoltartása, a kunyhót nem hagyhatja el, nem tekinthetnek rá
¨       Az átvitt értelemben vett érintkezést testi érintkezésnek veszik (özvegy, fűből készült nadrágszerűség védelem gyanánt)
¨      Özvegy férfi kitaszítottsága, állatias, settenkedő lét, asszonyt elől el kell rejtőznie → az özvegy veszélyességét a kísértés veszélyességére vezethetjük vissza → pótlás utáni vágy, fordítva is, ok: a halott szellem haragjától való félelem
¨       Az elhalt nevét kiejteni tilos → sok helyen fennmaradt, szigorúan kezelik, kibúvók: névváltoztatás, új név (tárgyak, állatok is) → a nyelv állandóan változik → A név nagyon fontos személyes tulajdon → a halott ember egy darabja, ezért az tabu tárgyává lesz
Ø      Halott néven nevezése analógiát mutat az érintés-tilalommal, 2 nagyon szigorú tabu
¨      Az elhunyttal kapcsolatos minden más említése tilos, amiben jelentős szerepe volt → az ilyen népek kutatása rendkívül nehéz
¨      A kényszerneurotikusok és a név
¨      „Ők ugyanis nem csinálnak és visszatértétől félnek; egész csomó szertartást visznek véghez, hogy azzal távoltartsák, elűzzék őt. Nevének kimondását szellemidézésnek vélik, melyet testi megjelenés fog nyomon követni.” (Freud)
¨      Wundt: félnek a halott démonná vált lelkétől (a tabu lényege a démontól való félelem)
¨      A holtak ölnek: mai csontváz-ábrázolás, temetés, a folyó túlpartja, az eltávozottak a sorsukkal elégedetlenek, irigylik az élőket, ösztönszerű félelem
¨      Neurózis: az életben maradt gyötrelmes aggodalmai, „kényszerszemrehányások” → tudattalan vágy: a halál az ínyére való → önvád
¨       Elhárítási folyamat (= projekciós folyamat) → DE az ember fél, lemondásokat szab ki magának + korlátozások
Ø      A projekció érzelmi konfliktus elintézésére szolgál, de nem az elhárítás miatt jött létre, ott is jelen van, ahol nincs konfliktus
¨      A legközelebbi és legkedvesebb hátramaradottaktól kell a leginkább félni
¨      Gyász (korlátozások) és titkolózás (gyűlölet érzéséről) → önvédelem
¨      Természetes (gonosz kívánságok ölték meg valójában) és erőszakos halál közt nincs különbség (Westermarck)
-        Wundt: a gonosz démonok régebbiek a jóknál (mítoszok), a démon fogalma és a holtaké összefonódik + a tabu eredetileg nem a szent és tisztátalan fogalmakhoz kapcsolódott, hanem a démonit jelölte meg (érintéstilalom)
-        Tabu-lelkiismeret: a lelkiismeret legősibb formája valószínűleg
-        A gyilkolásra való vágy a tudattalanban megvan → tabu. Moráltilalom
-        Tabu tilalom = erkölcsi tilalom lényegileg, de lélektani különbség
-        De a tabu nem neurózis, hanem társadalmi képződmény
-        Tabu: érintési tilalom, = neurózis: nemi érintés tilalma
 
III. Az animizmus, a mágia és a gondolatok mindenhatósága
-       Animizmus:
-       Szűkebben: lélek-képzetekről szóló tan
-       Tágabb értelemben: szellemi lények tana
-       Régen: filozófiai rendszer
-       Ma: E.B. Tylor által megadott fogalom
-        „A világot szellemi lények töméntelen sokaságával népesítik be, amelyek jó- vagy rosszakaratúak irányunkban; e szellemeknek és démonoknak tulajdonítják a természeti tünemények okozását és azt tartják, hogy ezek elevenítik meg nemcsak az állatokat és növényeket, hanem a világ élettelen tárgyait is. E primitív >>természetbölcselet<< harmadik és talán legfontosabb részlete sokkal kevésbé feltűnő a mi számunkra, […] A primitívek ugyanis az emberi egyedek hasonló >>lelkes<< voltában hisznek. Az emberi személyeknek külön lelkük van, amely lakóhelyét elhagyhatja és más emberekbe vándorolhat; e lélek a szellemi tevékenységek hordozója és bizonyos fokig független a >>test<<-től. Eredetileg a lelket az egyénhez igen hasonlónak képzelték és csak hosszú fejlődés folyamán vetette le az anyagiasság jellegét s lett nagy mértékben >>átszellemítve<<.” (Fraser, Wundt alapján)
-       A primitívek számára az élet folytatása, a halál magától értetődő
-       Wundt: az animisztikus képzetek a mítosz-képző tudat szükségszerű lélektani termékei → az ember természeties állapotának szellemi kifejeződéseképp fogható fel
-       Hume: az élettelen megelevenítésének igazolása @ Natural History of Religion (az ember mindent lényt hajlamos magához hasonlónak elképzelni)
-       Az animizmus gondolkozási rendszer
-       Jelenségekre ad választ
-       A világegyetemnek egyetlen pontból való egy pontból való felfogását engedi meg
-       3 ilyen gondolkozási rendszere van az emberiségnek, 3 nagy világszemlélet:
1.    animisztikus (mitológiai) → legrégebbi, legkimerítőbb, a világ lényegét maradéktalanul megmagyarázza. Lélektani elmélet.
2.    vallásos
3.    tudományos
-       az animizmus nem vallás, de annak előfeltételei megvannak benne, melyből később a vallások felépülnek
-       a mítosz is animisztikus előfeltételeken alapul
-       az animizmus megteremtése annak a gyakorlati következménye, hogy az emberek a világot az uralmuk alá akarták hajtani → útmutatás: hogyan kell eljárni, hogy az embereken, állatokon, tárgyakon és a szellemieken úrrá legyünk → varázslat és mágia
-       Huberth és Mauss gondolataihoz csatlakozik Freud
-       A varázslat és mágia fogalmi különválasztása lehetséges-e? Igen.
-       A varázslat lényegileg a szellemek befolyásolásának művészete (hasonló bánásmód, mint az emberek között)
-       A mágia alapjában véve eltekint a szellemektől és különleges eszközökkel él
-       A mágia az animisztikus rendszer ősibb és jelentősebb része
-       „A mágiának a legváltozatosabb célokat kell szolgálnia, a természeti folyamatokat alávetnie az ember akaratának, az egyént megvédenie ellenségeitől és a veszélyektől és megadnia neki azt a hatalmat, hogy ellenségeinek árthasson.” (Freud)
-       A mágikus ténykedés előfeltétele by E.B. Tylor: „az eszmei kapcsolat összetévesztése a valósággal”
a)       Az ellenségnek akarnak ártani → megcsinálják a képe mását, a hasonlóság nem fontos, bármit kinevezhetnek ennek, ahol a bábun megsértik, ott valóban meg is betegszik, de ezt a jámborság szolgálatába is állíthatják (bibliai tilalom: faragott képmás → feltehetőleg a mágiát akarták megvonni a héberektől)
b)      Eső és termékenység-varázslás
·           Eső: imitációval
·           Talaj termékenysége: az emberi nemi közösülés látványát mutatták be neki (DE az incesztuózus nemi viszony rossz termést és a talaj terméketlenségét okozza)
-       A távolság nem játszik szerepet, a telepátia magától értetődő
·       Frazer: a utánzó/homöpatikus mágia (végrehajtott cselekvés és a várt történés közti hasonlóság)
ß
A hasonlóság elvét használó csoport
 
-       Az ellenség haját, körmét, hulladékait, ruházatának egy darabját kerítik hatalmukba → így visznek véghez vmilyen ellenséges cselekedetet. A NÉV jelentősége!
ß
Az összetartozóság elvét használó csoport
-       Kannibalizmus leszármaztatása, a terhes nőre vonatkozó korlátozások (pl. a gyáva állat húsa gyávaságot okoz)
-       A mágikus hatás köteléke, pl. a seb és az azt ejtő fegyver sorsa
-       Frazer: a ragályos mágia és az utánzás elkülönítése
-       Tylor: az ideális kapcsolat összetévesztése a reálissal:az ember összetévesztette gondolkodásának rendjét a természet rendjével és ennél fogva azt képzelte, hogy az a szabadság, mellyel gondolatai felett rendelkezik vagy rendelkezni látszik, megengedi neki, hogy ugyanilyen szabadon rendelkezzék a dolgok felett is”
-       utánzásos mágia: egyszerűbb és jelentősebb, egymagában is gyakorolható
-       ragályos mágia: feltételezi az előzőt
-       „A mágia űzésére hajtó indokok könnyen felismerhetők; az ember vágyai ezek. Csupán azt kell felvennünk, hogy a primitív embernek nagyszerű bizalma van a kívánságának hatalmában. […] Eredetileg csupán a kívánsága van hangsúlyozva.”
ß
A „gondolatok mindenhatóságának” elve kormányozza az animisztikus gondolkozásmódot
 
-       Kényszerneurózis, a fogalom egy gyógyult betegtől (akire gondolt, meghalt), halál-kívánások → a kényszerneurotikus beteg babonás → közel áll a vademberhez (azt hiszi, puszta gondolataival megváltoztathatja a külvilágot)
-       „Az animisztikus állapotban az ember önmagának tulajdonítja a mindenhatóságot; a vallásosban az isteneknek engedte ezt meg, azonban nem mondott le róla komolyan, mert fenntartja magának, hogy az isteneket különféle befolyásolásokkal kívánságai szerint kormányozza. A tudományos világfelfogásban nincs többé helye az ember mindenhatóságának, megismerte a maga kicsinységét és lemondóan alávetette magát a halálnak és a többi természeti kényszerűségnek. De abban, ahogy a természet törvényeivel számoló emberi szellem hatalmában bízunk, még minidg benne él a primitív mindenhatósági hit egy darabja.” (Freud)
-       Az emberi világnézet fejlődési fokozatai és az egyes egyén libidinózus fejlődési szakaszai
o      Animisztikus fázis → narcizmus
o      Vallásos fázis → tárgyválasztás (szülőkhöz kötöttség)
o      Tudományos fázis → a valósághoz alakalmazkodó, tárgyát a külvilágban kereső ember érettségi állapota
-       A „gondolatok mindenhatósága” a mi kultúránkban csupán a művészetek területén maradt meg
-       Animizmus: lélektani világszemlélet → az emberi lélekre lehet visszakövetkeztetni belőle
-       A mágia előfeltételei régebbiek, mint a szellemek tana, ami az animizmus magvát alkotja
o      R.R. Marett: az animizmus egy preanimisztikus stádium előzte meg, = animatizmus (minden dolgok elnevezésének tana)
-       A szellemek és démonok az érzelmi gerjedelmek kivetítései, mindenhatóságra törekvő gerjedelmek összeütközése → nem lehetnek többé mindannyian mindenhatók
-       Szellem és test dualizmusa, tudatos és tudattalan lelki folyamatok (ma már a tudattalan folyamatokat tekintjük változhatatlannak és elpusztíthatatlannak, a lelki tevékenység hordozójának)
 
IV. A TOTEMIZMUS VISSZAÜTKÖZÉSE A GYERMEKKORBAN
-        A totemizmus rendszere a vallás helyét foglalja el és a szociális szervezet alapjául szolgál
-        Mc Lennan (1869) → általános érdeklődést keltette a totemizmus iránt → szerinte sok régi és új társadalmi rend és szokás egy totemisztikus korszak maradványaként értelmezhető
·      W.Wundt (1912): „Ha mindezt összefoglaljuk, nagy valószínűséggel adódik az a következtetés, hogy a totemisztikus kultúra mindenütt előző foka volt a későbbi fejlődésnek és átmeneti fokozat a kezdetleges ember állapota s a hősök és istenek korszaka között.”
-        S. Reinach (1900):
1. Bizonyos állatokat sem megölni, sem megenni nem szabad, hanem az emberek ezen állatfajok egyedeit felnevelik és gondozzák.
2. A véletlenül elpusztult állatot meggyászolják és ugyanazon tiszteletadással temetik el, mint a törzs egy tagját.
3. A megevés tilalma néha csak az állat bizonyos testrészére vonatkozik.
4. Ha valaki a szükségtől kényszerítve egy, rendszerint kímélt állatot megölni kénytelen, bocsánatot kér tőle és azon van, hogy a tabu megsértését, a gyilkosságot mindenféle műfogással és kibúvóval enyhítse.
5. Mikor az állatot szertartásszerűen áldozzák fel, ünnepélyesen meg is siratják.
6. Némely ünnepi alkalmakkor, vallási szertartásoknál bizonyos állatok bőrét öltik magukra. Ahol a totemizmus még megvan, a totemállatokét.
7. Törzsek és egyes személyek állatneveket vesznek fel, a totemállatok neveit.
8. Sok törzs címer gyanánt állatképeket használ és velük díszíti fegyvereit; a férfiak állatképeket festenek testükre, vagy tetoválással karcoltatják magukra.
9. Ha a totem a félelmetes és veszedelmes állatok közé tartozik, felteszik, hogy a róla elnevezett törzs tagjait megkíméli.
10.                       A totemállat védi és óvja a törzshöz tartozókat.
11.                       A totem-állat megjósolja híveinek a jövőt és vezetőjük nekik.
12.                       Sok totem-törzs tagjai hiszik, hogy a totem-állathoz közös származás köteléke fűzi őket.
·      DE Freud szerint a totemizmus két fő tétele közül az egyiket háttérbe a szorította, a másikat meg sem fogalmazta
·      Nehézségek:
§     Misszionáriusok → akik összegyűjtik az infókat
§     tudósok → akik feldolgozzák → nem egy személy, ez problémát okozhat a kutatásban
§     A megfigyelő sem feltétlen jártas a nyelvben → tolmács kell
§     Zárkózottak a vademberek → sok évi együttélés szükséges
-        J.G.Frazer: Totemism and Exogamy (1910):
·      Totem: „Olyan anyagi tárgy, mely iránt a vadember babonás tiszteletet tanúsít, mivel azt hiszi, hogy saját személye és minden effajta dolog között egészen sajátos viszonylat áll fenn. Az ember és totemje közti kapcsolat kölcsönös; a totem oltalmazza az embert, az ember pedig különféle módon lerója totemje iránti tiszteletét, így pl. nem öli meg, ha állat, le nem szakítja, ha növény. A totem abban különbözik a fétistől, hogy sosem egyes dolog, mint ez, hanem mindig egy egész faj, rendszerint állat- vagy növényfaj, ritkábban élettelen tárgyak csoportja és még ritkábban mesterségesen előállított tárgyaké.” (Freud)
·      Legalább 3 fajtája van a totemnek:
1. törzstotem
¨ az egész törzs részt vesz benne, generációról generációra száll
¨ ez a legjelentősebb, a másik kettő ehhez képest elenyésző
¨ = klántotem
¨ „[…] a férfiak és nők egy csoportjánál tisztelet tárgya, ezek a totem nevét viselik, közös ős vérrokon leszármazottjainak tartják magukat és az egymással szemben való közös kötelességek és a totemjükben való hit szorosan egybefűzi őket.” (Freud)
2. nemek szerinti totem → a törzs minden férfi- vagy minden nőtagjának tulajdona, a másik nem kizárásával
3. egyéni totem → egyetlen személy tulajdona, nem száll át utódaira
-        A totemizmus vallási és szociális rendszer
·      Vallás tekintetében: az ember és totemje között kölcsönös megbecsülés és kímélet
·      Szociális tekintetben: a klán társak kötelezettsége egymással és más törzsek tagjaival szemben
·      Ez a 2 kezdetben elválaszthatatlan volt egymástól, később a szociális sokszor tovább fennmaradt
-        Frazer: a törzs tagjai a totemjük nevét viselik és rendszerint azt is hiszik, hogy tőle származnak → a totemállatra nem vadásznak, nem ölik le, nem eszik meg, egyéb használatáról lemondanak
·      Hozzá kapcsolódó tabuk: megölés tilalma, megevés tilalma, sokszor az érintés és rátekintés tilalma is, néven nevezni sem szabad → büntetés: súlyos betegség vagy halál
-        A totem-állat egyes példányait a törzs neveli fel (Róma: farkas, Bern: medve)
 
-        A totemjétől védelmet és kíméletet várt a törzs
·      Ha ragadozó és mégis támad vkire, akkor az istenítélet → kiközösítik a törzsből
·      Segít betegségekben, jóslatokat, figyelmeztetéseket ad
·      A ház közelében megjelenik: halál
 
-        A totemmel való rokonság
·      Külsőleg hasonlóvá teszi magát a klán
·      Az állat bőrét, annak képét karcolja magára pl.
·      Az ünnepekkor (szülés, férfivá avatás, temetés) tettel és szóval is azonosulnak vele
·      Tánc: jelmez, viselkedés: mágikus és vallási célok
·      Szertartások, amikor ünnepélyesen leölik
 
-        A szociális oldal
·      Szigorúan betartott szabályok
·      Egymás fivéreinek és nővéreinek tekintik egymást → oltalom, támogatás egymás felé (pl. ha megölnek vkit azért az egész klán felel és fordítva a szolidaritás is)
·      Erősebb a totemkötelék, mint a mi családi kötelékünk
§     Nem azonos a mi család fogalmunkkal, rendszerint anyai ágon
 
-        A totemizmussal kapcsolatos exogámia
·      Tilos a szexuális viszony, a házasság a totemtagok között
·      Bővebben: I. fejezet
 
-        W.Wundt (1912):
·      A totemállat az illető csoport állatőse
§     → csoport-név
§     → leszármazási név → mitológiai jelentőség
·      Irányadó lesz a törzs-tagozódásra és a törzsszervezetre
·      Legtöbbször az illető csoport ősapjaként tisztelik → az egész faj bizonyos mértékben szent állat → különféle tilalmak
·      Egymás közti érintkezésre vonatkozó erkölcsi szabályok → első helyen: házassági érintkezés → az exogámia jelensége
 
-        Összefoglalva az eredeti totemizmus lényegi vonásai:
·      Eredetileg csak állat volt, az egyes törzsek őseként szerepelt
·      Női ágon öröklődött
·      Tilos volt megölni (= vagy megenni)
·      A totemtársak nemi érintkezése is tilos
 
-        Þ Reinach hiányosságai:
·      Az exogámia, mint fő tabu, egyáltalán nem szerepel
·      A totemállatról való leszármazást futólag említi meg
 
-        A fő kérdések:
·      Hogyan jön létre a totemleszármazás?
·      Mi az indoklása az exogámiának/incesztus-tabunak?
·      Mi a kettő közti viszony, a totem-szervezkedés és az incesztus tilalom között?
·      Milyen lelki szükségletből?
-        Ha a totemizmus és az exogámia eredetét ismernénk, a lényegét jobban megérthetnénk
·      DE: Andrew Lang: a primitív népek sem őriztek meg mindent eredetiben → csak hipotéziseink lehetnek
-        A szerzők egymás iránti kritikája erősebb, mint a saját alkotásaikban
 
A TOTEMIZMUS EREDETE
-        Kérdés: hogy jutottak a primitív emberek ahhoz, hogy magukat (törzsüket) állatok, növények, élettelen tárgyak után nevezzék el (eredetileg vszeg csak állatok után)?
-        A skót Mac Lennan tartózkodik e kérdésben
-        A. Lang: egy ideig a tetoválás szokásaira vezette vissza a totemizmust
 
-        NOMINILASZTIKUS ELMÉLETEK
·      A névadáson alapulnak
·       Szükséglet, hogy egymást nevekkel különböztessék meg (Garcialso de la Vega, A.K.Keane)
·       Max Müller: a totem
1.   klán-jelvény
2.   klán név
3.   a klán ősének neve
4.   a klán tiszteleti tárgyainak neve
·       Pikler Gyula: […] A totemizmus tehát nem a vallási szükségletből, hanem az emberiség józan, mindennapi életének szükségleteiből keletkezett. A totemizmus magva az elnevezés, a primitív írástechnika következménye. […] Ha azonban a vadak egyszer már valamely állat nevét viselték, akkor ebből az állattal való rokonság gondolatát is származtatták.”  
·       Herbert Spencer:
§     A névadás a döntő
§     Félreértett ősimádásból származik a totemizmus (a primitív nyelv határozatlansága és értehetetlensége)
·       Avebury lord (Sir John Lubbock)
·       Fison: kimutatja, hogy a totem mindig az emberek egy csoportjának és sosem egyes személyeknek volt az ismertetőjele (da ha nem is így lett volna, hanem férfi név: anyai öröklés van!)
·       A.Lang: Social Origins (1903) és The Secret of the Totem (1905)
§     Közönyös, milyen módon jutottak állatnevekhez
§     Tegyük fel, elfelejtették, miért → magyarázatot keresnek → totemizmus
§     „Az ember neve személyének egyik fő alkatrésze, talán lelkének egy darabja. Az állattal való névrokonság a primitíveket arra kellett hogy vigye, hogy személyük és ezen állatfajok között titokteljes és jelentőséges köteléket tételezzenek fel. Mi más kötelék jöhetett volna itt tekintetbe, mint a vérrokonságé? Ha pedig ezt nevük azonossága alapján egyszer elfogadták, úgy ebből a vér-tabu egyenes következményeképpen adódtak az össze tabuszabályok, beleértve az exogámiát is.” (Freud)
§     3 dolog kellett csak ehhez:
1. egy ismeretlen eredetű állati csoportnév
2. hit az érzékfölötti összeköttetésben u.azon név kapcsán
3. hit a vér-babonákban (hitelvek és szertartások miatt, pl. exogámia)
 
-        A SZOCILÓGIAI ELMÉLETEK
·       S.Reinach
·       E.durkheim: „A toteme népek szociális vallásának látható képviselője. Megtestesíti a közösséget, amely a tisztelet tulajdonképpeni tárgya.” (Freud)
·       A.C.Haddon: éhség, mint létszükséglet, étrend, egy törzs egy bizonyos állattal/növénnyel foglakozott (ette), ezzel kereskedtek → ez lett a totemjük
·       Ellenvetés: feltehetőleg sohasem volt ilyen táplálkozási rendszer, mindenevők
·       Spencer és Gillen, Frazer:
§     arunta-törzs mintája a legősibb szerintük, de inkább felbomlási valójában Freud szerint
§     szociális totem-kötelesség → mki egy vmiért felelős, azt megosztja a többivel, sajátjából nem sokat fogyaszt, de cserébe kap minden mást
§     Frazer: a korlátozás nem a vallási tisztelet egy fajtája, hanem: egy állat sem szokta a maga fajtáját megenni. Voltak ellenvetései, bizonytalanságai is e nézettel kapcsolatban.
 
-        A pszichológiai elméletek
·       Frazer, még Spencer és Gillen megfigyelését nem ismerve → „külső lélek” hite
§     A totem a lélek biztos menedéke, sérthetetlenség, veszély esetén
§     Nem tudja, pontosan melyik egyed hordozza a lelkét, ezért védi mindet
§     Ezt később elveti Frazer is
·       Frazer: szociológiai elmélete → túl racionális szerinte is, túl bonyolult szervezet
·       Frazer: primitív babonát sejt inkább, amire igazolást talál az arunták fogantatási elméletében
§     A nemi aktussal való megszűntetés, szellemtanya mellett való elhaladás → fogantatás, ahol elhaladt, annak a totemje → DE ez már feltételezi a totem létezését, ezért hibás elmélet
§     Lépjünk tovább: mikor először érzi magét anyának, mire gondol éppen? Az lesz a totemje, ami belé hatol és nem akarja ezért megenni, de szertartáson OK az erősebb összetartozás miatt (megfigyelések alátámaszthatják)
§     DE nem jó ez az elmélet sem: van apaság, amit feláldoztak az ősök szellemének
·       Nem kötik össze a nemi aktust a nemzéssel (túl sok idő telik el) → nem a hím-, hanem a nő-szellem alkotása (szeszélyes vágyak)
·       G.A.Wilcken:
§     A lélekvándorlással hozza összefüggésbe a totemizmust
§     DE: inkább a totemizmusból vezethető le, mint fordítva
·       Wundt:
§     A legelterjedtebb totemtárgy az állat
§     A legeredetibbek azonosak a lélekállatokkal → pl. madarak, kígyók, gyíkok, egerek: gyors mozgás, levegő, undor, stb. → alkalmasak arra, hogy a testet elhagyó lélek hordozói legyenek
§     A totem-állat a lehelet-lélek állatátalakulásainak származéka
§     Þ a totemizmus a lélekhitbe, az animizmusba torkollik
 
AZ EXOGÁMIA LÉTREJÖTTE ÉS VISZONYA A TOTEMIZMUSHOZ
-        2 nézet áll egymással szemben
·      Ragaszkodik az eredeti benyomáshoz: az exogámia a totemisztikus rendszer lényeges része
·      Az előző összefüggést tagadja, e szerint e legrégebbi kultúrák e két jellemző vonásának véletlen találkozásáról van szó
§     Frazer ezt az álláspontot foglalja majd el
-        A totemizmus vagy az exogámia volt régebben?
·      Durkheim: a totemhez fűződő tabuból alakult ki az exogámia (vér-tilalom)
·      A. Lang: szerinte még a vér-tabura sem volt szükség
-        Az exogámia és a totemizmus független egymástól:
·      Mac Lennan: az egykori nőrablásokra utal, de az incesztus-problémát mellőzi
·      Morgan, Frazer, Howitt, Baldwin, Spencer: az exogámia céltudatos szándék eredménye → azt akarták, elérni, ami tényleg lehetséges (incesztus megakadályozása)
-        Honnan ered az incesztus-félelem, az exogámia gyökere?
·      Az együttélés eltompítja az érzelmeket (látás, hallás, érintés gesztusa nem különleges) (gyerekek), hiányoznak a vágy felébredésének feltételei
·      Frazer:
§     A törvény azt bünteti, amit ösztöneink szerint elkövetnénk (a többit a természet elintézi)
§     Az incesztus törvényes tiltása → természetes ösztön hajt az incesztusra → a természetes ösztönök kielégítése a társadalomra károsak
§     A pszichoanalízis tapasztalatai → kizárják az incesztuózus nemi érintkezés elleni vele született ellenszenv feltevését → sőt (fiatalkorúak elfojtott gerjedelmei)
·      Nem lehet tudatos sem → nem volt még állattenyésztés, nem ismertlék az esetleges káros továbböröklődését az egy vérben való tenyésztésnek sem
·      Þ az incesztus-félelem nem veleszületett ösztön + nincs megoldás
-        Mégis: kísérlet → történelmi levezetés
§     Charles Darwin:az ember kis csoportokban él, a férfiaknak 1 vagy több felesége van, akit féltékenyen megvéd. A fiatal hímek elszakadása, vándorlása, küzdelme → vezér lesz (mint a gorilláknál)
§     A. Langcsatlakozik ehhez az állásponthoz (de máshol mást hangoztat: az exogámia a totemtörvények következménye)
§     Þ tilos a csapattársakkal a nemi érintkezés = tilos a nemi érintkezés a totemen belül
-        A pszichoanalízis a megoldás a kérdésre Freud szerint
§     A gyerekek viszony az állatokkal → közelebbi rokonságérzet velük, mit a felnőttekkel, DE: állatiszony kialakulása → valójában: szülőktől való félelem eltolása
§     Ha a totemállat az apa, akkor a bűnök = az ödipusz 2 fő bűnével, a 2 ősvággyal
1. apa megölése
2. anya feleségül vétele
-        Robertson Smith (a semiták vallásával fogl.): az áldozati rítus eredetéről és jelentőségéről
·      Az áldozó közösség, azok istene és az áldozati állat egy vérből valók, egy klán tagjai
·      Þ áldozati állat = totemállat
·      Az áldozati állat: szent → élete sérthetetlen, életének kioltásának feltételei (egész törzs, megfelelő szertartások) → elfogyasztása: a klán társak és az istenséggel való anyagi azonosság biztosítása
·      Az áldozat = szentség, az áldozati állat = törzstárs
·      Þ a totem az antropomorf istenség tisztelete előtti időkben való megölése és megevése a totemvallás jelentős része volt
·      Az ölés felelősségének elhárítása (siránkozás, jajveszékelés), majd ünnepi öröm: minden megengedett
·      Pszichoanalízis: apa = totemállat: megölni tilos, de megteszik: ünnep, majd meggyászolják → ambivalens érzések
·      Darwin elmélete, csapat, apa, testvérek, apagyilkosság, testvérgyilkosság, egyenlő erők, lemondás: incesztus tilalom → megmentik a szervezetet (Bachofen anyai jog intézményének a csírája lehet)
-        A totemisztikus rendszer egy szerződés az apával
·      Védelem, gondoskodás, kímélet a gyereknek
·      Megbecsülés az apának (nem ölik meg, nem ismétlik meg az ős-apa elpusztítását)
·      A totemizmus maga feledtette el az eseményt, amiből keletkezett
·      A totemvallás a fiúk bűntudatából keletkezett
·      Testvér-klán: a testvérgyilkosság kizárása
-        „A társadalom pedig a közösen elkövetett gonosztettben való bűnrészességen alapul, a vallás az e fölött való bűntudaton és megbánáson, az erkölcsiség részben a társadalom szükségletein, részben a bűntudattól megkövetelt vezeklésen.” (Freud)
-        A pszichoanalízis a totemizmus és az exogámia belső összefüggése és egyidejű keletkezése mellett foglal állást
 
A totemáldozat motívuma és a fiú apjához való viszonya
-        Pszichoanalízis: mindenkinek az istene saját apjának képére van teremtve, felmagasztalt apa
·      DE: az apa 2szer szerepelne: mint isten és mint totemáldozati állat, és valóban
-        Az isten és a totem (áldozati állat, szent állat vonatkozásai):
1. minden istennek van rendszerint egy állat szentelve, nemritkán több is
2. van, hogy pont ezeket mutatják be áldozatul
3. az istent állati alakban tisztelték (vagy az állatok isteni tisztelete)
4. a mítoszokban gyakran állattá (a neki szenteltté is) változik az istenség
-        Feltevés: isten maga volt a totemállat, ebből fejlődött ki
-        A totem nem egyéb, mint az apa helyettesítője
-        Apa Þ totemállat Þ istenség (újra antropomorf alak)
-        Az anya-istenség megjelenése kérdéses, de megelőzték az apaistenit, ez biztos
-        A patriarchális rend a vallás kihatása
-        Þ ugyanazon cselekmény nyújt elégtételt a bűntettre, mint amelyik az emlékezést tartja fenn rá
-        Apa, mint istenség (közvetítő kell: pap) és mint király a 2 új apa-pótképződmény
-        A gyász kötelesség és a természetfeletti haragtól való félelem
-        A fiú törekvése, hogy az atya-isten helyébe lépjen
·       A földművelés bevezetésével emelkedik a fiú szerepe a patriarchális családban, az anyaföld megmunkálásában szimbolikus kielégülés (megtorlás a mítoszokban az istenek részéről)
-        Krisztus, mint megváltó (megváltja testvéreit, magát áldozza föl)
-        Az eredendő bűn az orphikus misztériumok tanaiban, majd ókori görög bölcseleti iskolák
-        A keresztény mítoszban az eredendő bűn az atya-isten elleni bűntevés (krisztus áldozata az élete, a bűn tehát gyilkosság volt), majd eléri célját a fiú: maga is istenné lesz + fiú vérének és húsának fogyasztása → azonosulnak vele (= totem-lakoma)
·      Tehát ez jóval régebbről ered, mint a kereszténység maga
-        Tömeglélektan: lelki folyamatosság
-        Ami kezdetben volt: a tett (tett=gondolat, gondolat=tett)
 
 
 
Források:
Sigmund Freud: Totem és Tabu
Wikipedia  
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Krisztii

(Janik Krisztii, 2010.09.22 15:18)

Meg szeretném képedzni hogy a totem állat húsát mikor és miért fogyasztották az ősmeberek?